Országjáró
Leitner Pál állandó diakónust 2007-ben szentelte Márfi Gyula érsek. A rokonszenves fiatalember Bakonytamásiban aljegyző, január 1-jétől Csóttal közösen működik az önkormányzati hivatal. Pápateszéren „ő viszi” az életet. „Igyekszünk a fiataloktól az idősebbekig összefogni a falu lakosságát. Igazi közösséget talán még nem sikerült életre hívnunk, de ötvenen járnak a rózsafüzér társulatba, a fiatalabbaknak negyedévente családi napokat tartunk.”
Országjáró
Hét falu. Békés, csöndes, kiegyensúlyozott élet Veszprém megye nyugati oldalán, a Bakony lábánál. Így gondolná az ember. Aztán közelebb megy, már nem madártávlatból, hanem életközelből látja a valóságot. Horváth Tamás plébánossal Csóton találkozunk, húsz éve szolgál itt, azóta hét falura duzzadt az ellátandó települések száma. Egykor három plébánia volt – most egybevonva, oldallagosan ellátott misézőhelyekkel. Régen három-négy pap szolgált ezen a vidéken, ma egyedül ő látja el azokat a falvakat, amelyek régen eltartották a három plébániát.
Pécs – Györgytelep. A város egyik legszegényebb – ha nem a legszegényebb – része. Hajdan bányászkolóniának épült – a tisztes munkásmúlt maradványai mára elenyésztek. Cigányok élnek az egyébként gyönyörű környezetben. Partra vetve. A szomorú magyar valóság partjára vetve. Tartotta magát itt egy iskola, de tavaly ősszel anyagi okok miatt veszélybe került. Erre az egyházmegye – vállalva az áldozatot – átvette, s azóta Néri Szent Fülöp néven működik tovább. S járnak a gyerekek az órákra. Ha az iskola nem lenne, tanítás helyett lődörgéssel, kóborlással töltenék az idejüket.
Hasonló mentőakciót hajtott végre az egyház Nyíregyházán is. Ott már bírósági szakaszba jutott a jóság. Jelentkezett ugyanis egy érdekvédelmi szervezet, amely elfogadhatatlannak tartja, hogy ezekbe az iskolákba kizárólag cigány gyerekek járnak. És ez szörnyű, demokráciaellenes, kirekesztő… és így tovább.
A Duna Plaza bejáratánál találkozunk.
Nem mintha Dancs Péter plázajáró ember volna. A közelben dolgozik, ezt találtuk azonosítható pontnak. Milyen volt a mai napod? – kérdem tőle. Délután öt óra, erőlködik ugyan a világosság, de február elején ilyenkor már leereszkedik a sötétség. A Váci úti lámpáknál meglódulnak az autósorok, zúg körülöttünk az élet.
Átlagos, intézi el Péter. Munkájáról nemigen beszél, sőt, egyáltalán nem, értem, nemigen avathat be minket. De nem is ez érdekel. Péterrel más hozott össze minket. Azért annyit megkérdezhetek tőle: szereti-e, amit csinál?
„Mást is el tudnék képzelni. Inkább lennék autószerelő vagy műszerész.” Hát miért nem? Fiatalember, abban a korban van, amikor még választhat az ember. „Összehozható, de el kellene végezni hozzá valamit. Tervbe vettem, de még nem készültem föl rá lelkileg.” Pedig Péter lelkileg – hogy ezt a kifejezést használjam – klassz, erőteljes fiú.
Országjáró
Pécsi Egyházmegye
A Néri Szent Fülöp nevét viselő iskola szeptember 1-jétől tartozik az egyházmegyéhez Pécs talán leginkább hátrányos területén, a pécs-meszesi Török István utcában. A közelmúltban végbement iskolaátvételek során (önkormányzatiból állami iskolák lettek) a kevesebb mint száz cigány tanulót befogadó intézmény megszűnt volna. Az egyházmegye felfigyelt arra, hogy a megszüntetéssel az ott élő gyerekek utcára kerülnének, még hátrányosabb helyzetbe sodródnának. Udvardy György püspök – anyagi áldozatot vállalva ezzel – fontosnak tartotta a cigány gyerekek megsegítését. A rossz állapotban lévő épületet felújították, s a máltai szeretetszolgálat felkaroló szociális segítséget nyújt a telepen.
Országjáró
A nyugalom szigete
Milyen egy iskola belvilága? A látogató megáll a bejárattal szemközt, s figyeli, amint a tanítás végén – a délutáni foglalkozások előtt – kizúdul az ifjúság. De vajon úgy kell-e kizúdulnia, hogy magával sodor mindent, mintha örökre feledni szeretné maga mögött a sulit?
Vagy lehet másként is, kitörő életörömmel, mégis fegyelmezett derűvel. S ez már nem kérdés, hanem megállapítás. Pécsett járunk, a Szent Mór Iskolaközpontban.
Általános iskola, alapfokú művészeti iskola és gimnázium. Több mint hatszáz gyerek otthona az 1996 óta ismét katolikus intézmény.
Országjáró
Nyugodtság – ez jut róla azonnal az eszembe. Aki átkarolja a gyerekeket, figyeli a torkukból előröppenő hangot, s lelkesen fakasztja dalra az egész osztályt. Haramzáné Murányi Anikó, a Szent Mór Iskolaközpont énektanára délelőtt, délután a napköziben foglalkozik a fiatalokkal. Egyházi iskola lévén, mondja, megtanítják a gyerekeknek a különböző egyházi ünnepkörök énekeit, s felhangzanak gregorián dallamok is. Mostanában vették a kilencedikesekkel a Szűzanya alakjához kapcsolódó, karácsonyhoz kötődő énekeket, húsvét közeledtével a fájdalmas Szűzanya alakja bontakozik ki a hangokból, s aztán a feltámadás örömteli énekei.
Orosz Atanáz szerzetes, görögkatolikus püspök áthoszi emlékei
A szerzetesi életállapot – bár egészen eltérő formában és tartalommal – minden korban és minden kultúrában megjelenik. Gondoljunk például a buddhista szerzetesekre vagy a muszlim dervisekre. A szerzetesi lét hozzátartozik az ember teremtett természetéhez. A keresztény szerzetesség az evangéliumi tanácsokból kiindulva a krisztusi teljességre törekszik. S ebből máris megérthetjük, a szerzetes nem valami különc, netán csodabogár, aki hátat fordít a világnak; a keresztény szerzetes sokkal koncentráltabban irányul életével az emberi lét Isten adta teljességére – amire egyébként a más életállapotban élő ember igazi hivatása is szól.
Az Orosz Atanáz görögkatolikus püspökkel, szerzetessel folytatott beszélgetés könyv formában tavasszal jelenik meg a Szent István Társulatnál. Az alábbiakban ebből közöljük azt a részletet, amikor Atanáz püspök – római ösztöndíjas diákként, de már felszentelt papként – látogatást tett az áthoszi kolostorállamban. Említést tesz szerzetestársáról, Kocsis Péterről, később szerzetesi nevén Kocsis Fülöpről, aki ma szintén görögkatolikus püspökként szolgál. Dámócon évekig éltek szerzetesi közösségben, püspöki kinevezésükig. Kocsis Fülöp könyve tavaly jelent meg, Keleti lélekkel a Kárpát-medencében címmel. Ebben a szerzetessé válásról és a szerzetesi életről részletesen vall. Megragadó és tanulságos a két kiemelkedő személyiség életútja, elgondolkodtató és fölemelő „sorvezető” annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolásához: hogyan is éljünk? Függetlenül attól, hogy valaki nem szerzetesi, hanem házas életállapotban morzsolja életét. A szerzetesi lét egyetemes üzenete a leginkább természetes, mert az ember és a világ természetéhez legközelebb álló: Isten-arcúan, Isten-képiségben élni jó – és csak így jó!
