Bábel Balázs érsek

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek írásaa papszentelések idején

II. János Pállal való találkozásaim egy kívánság beteljesülésével kezdődtek. I. János Pál halálakor ugyanis azt mondtam a plébánosomnak, hogy jó lenne, ha a krakkói érsek, Karol Wojtyła lenne a pápa. S lám, így történt.

Első lengyelországi útja alkalmával, 1979-ben sikerült kijutnom Częstochowába, ahol a hatalmas tömeggel együtt már hajnal óta vártuk a szentatyát. Beszédéből szinte semmit sem értettem, csak a felkiáltását, hogy „Itthon vagyok, itthon vagyok”. Kollégám, aki beszélt lengyelül, kérdésemre, hogy miért tapsolnak megállás nélkül az emberek, ezt válaszolta: szidja a rendszert. Mint annyian, én is többször találkoztam vele csoportos zarándoklatok alkalmával. Egyszer kezet is foghattam vele, s latinul azt kértem tőle, hogy áldja meg az egyházközségemet.

A milánói ediktum 1700. évfordulóján a keresztény egyházak konferenciát tartottak november 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság szervezésében. Az alábbiakban Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek nyitóelőadását olvashatják.

Jézus, amikor kelepcét akartak állítani neki: szabad-e adót fizetni a császárnak? – megfogalmazta a szállóigévé lett isteni bölcsességet: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami Istené (Mt 22,21). Tertullianus egyházatya hozzáfűzi a magyarázatot: ezzel Jézus azt is mondta, hogy a császár nem Isten, bár Augustus kora óta annak tartották, valamint azt, hogy a pénzek hordozták a császár képmását, ezért adók formájában meg kell adni neki, ami jár, az ember pedig Isten képmása, ezért önmagát kell adnia Teremtőjének.

Az első századokban a keresztények igyekeztek mindig lojálisnak mutatkozni a hatalommal szemben (Diognétosznak írt levél), csupán ha hitük miatt kerültek lelkiismereti konfliktusba, akkor tagadták meg az engedelmességet, és vállalták az üldöztetést. Úgy tűnt, hogy a Krisztus által hozott megváltás nem elég hatékony. Ebbe kapaszkodott bele Kelszosz, a keresztények nagy ellenfele, és azt a vádat fogalmazta meg: ha Krisztus igazi szabadulást akart volna hozni, akkor államot kellett volna alapítania, politikailag kellett volna biztosítania a szabadságot. Erre a kifogásra Órigenész adta meg a keresztények válaszát: ha Krisztus államot alapított volna, tudomásul kellett volna vennie saját határait, s ekkor kevesek javát szolgálta volna. Ha pedig megpróbált volna terjeszkedni, akkor erőszakhoz kellett volna folyamodnia, olyan lett volna, mint a többi állam. Az irigy szomszédok is fenyegették volna a határait. Ezért az állam csak kevesek számára lenne megoldás, neki olyan társaságot kellett alapítania, amely mindenütt fenn tud maradni, meg kellett alkotni az együttélésnek azt a módját, az igazságnak és a szabadságnak azt a terét, amely nincs kötve semmilyen államrendhez sem. Ezért kellett egyházat alapítania, ahogyan tette.

A jelenlegi gazdasági világhelyzet miatt sokat, alighanem túlságosan is sokat beszélünk a pénzről, az anyagi szempontokról. Ettől a jelenségtől a hívő keresztény sem függetlenítheti magát teljesen. Az ember testből és lélekből áll, ezért lelki szükségletei mellett a testieket is figyelembe kell vennie, ki kell elégítenie. A gazdasági élet mindenekelőtt a testi szükségletek javát szolgálja. Maga Jézus sem zárkózott el a pénz használatától; úgy viszonyult hozzá, hogy „meg kell adni a császárnak, ami a császáré”. Megváltónk azt is fontosnak tartotta, hogy kenyérkereső munkát végezzünk, hiszen „a mennyei Atya is szüntelenül munkálkodik”. Ám arra is intett, hogy e világ fiaival ellentétben ne aggodalmaskodjunk, mert azzal nem javul a gazdasági helyzetünk – a lelkünk pedig belebetegedik. A hegyi beszédben Jézus azt mondja: „…jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. (…) Elég a napnak a maga baja.”

Szent Orbán, a templom védőszentjének ünnepén, május 25- én Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondott szentmisét Bácsszőlősön, majd azt követően megáldotta a településen az első világháború áldozatainak emlékére kialakított hősi emlékparkot. A Dél-Alföldön, a szerb határ közelében található, alig négyszázhetven lelket számláló települést 1952-ben szervezték önálló tanyás községgé a bácsalmási szőlők határrészeiből, amely a XIX. század végétől volt lakott, amikor is felparcellázták a homokos területet, és meghonosították ott az alföldi szőlőfajtákat.