Búcsú Anisich Jenőtől – Hosszú papi élet és egyháztörténeti léptékkel is jelentősnek mondható életút zárult le Anisich Jenő halálával. A kalocsa-kecskeméti főegyházmegye nesztora volt, de külföldi karitászigazgatói tevékenysége szinte az egész magyar egyházban ismertté tette az idősebb papi nemzedék körében. Az 1956 után külföldre emigrált magyaroknak, később pedig a magyarországi szükségben lévőknek is sokat segített.
Mózesnek halála előtt azt mondotta az Úr: „Prófétát támasztok testvéreid köréből, olyat, mint te vagy, ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki” (MTörv 18,18). Később hozzáfűzte: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot… Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá” (MTörv 30,15-20).
Szent Pál apostol évében Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepén merítsünk néhány gondolatot az ő élménye és teológiája alapján hitünk központi titkából. A kereszténység legjobb meghatározása, amelyet valaha is adtak róla, Festus római helytartótól való, amikor Agrippa királynak összefoglalta a farizeusok által perbe fogott Pál ügyét, és beszámolt az addigi kihallgatásokról:
A „rendszerváltás” tájékán szívesen idéztem Jézus mondását: „Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, és nem látta, hallani, amit ti hallotok, és nem hallotta” (Lk 10,24). Ujjongtunk a többpártrendszer megalakulása, az oroszok kivonulása és a szabadságjogok visszanyerése miatt.
