Szívünkbe zártuk

Érsekként az ad limina látogatáson és a jubileumi szentévben találkoztunk. Akkoriban Bíró László volt a segédpüspököm. A szentatya ránk nézett, és németül azt mondta: túl fiatalok vagyunk. Csak azt felejtette el, hogy ő még nálunk is sokkal fiatalabb korában lett püspök.

 

Egy alkalommal, amikor a nevemet hallotta, még egyszer rákérdezett, és elgondolkodott, ugyanis az általa szentté avatott Maria Kowalska nővérnek, az Isteni irgalmasság ünnepe elindítójának az édesanyja Marianna Babel volt. Én semmiféle hozzá fűződő rokonságról nem tudok, ámbár olykor szoktam mondani a hozzátartozóimnak, hogy még szent is van a családban.


Az ad limina látogatás alkalmával Várszegi Asztrik püspök a közös ebédnél elmesélte, hogy harckocsizó voltam a hadseregben, amely akkoriban a Varsói Szerződéshez tartozott. Én viccesen hozzátettem: „Nem is jött be akkor az ellenség.” Csak nekem tűnt föl talán, és így személyes emlékem, hogy a szentatya akkor már a bal kezét nem tudta használni, de a jobb kezével nagyon elegánsan étkezett. Amíg nekünk a pincérek bort töltöttek, ha kértünk, az őt gondos ápolásban részesítő nővérek teával kínálták.

 

Mindannyian a szívünkbe zártuk, amikor a magánkápolnában vele együtt mutathattuk be a szentmisét, és láthattuk őt, amint nagyon elmélyülten imádkozott.

a szerző
kalocsa–kecskeméti érsek