Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.
Kurt Flasch és megváltó tudománya
„Hogy legyen erőforrásunk”
A tábor, amely nem ereszt – Csattogó-völgyi mese a testvéri együttlétről
Jelentések egy zseni agyából
Gyógyító jelenlét
„A kilencvenkilenc eltévedtet keresem”
„Gyógyítani akarok”
Szent Márton ma is közösséget teremt
A Szentlélek arcai – Közbenjáró imaest az Örökimádás-templomban
„Gyengeségünkben segítségünkre siet a Lélek” – A karizmák ünnepén Budapesten