Szent Márton ma is közösséget teremt
Fotó: Lambert Attila

 

A püspökök bevonulása után az orgona diadalmas dübörgését a gregorián ének csendes áhítata váltja fel, és ez megadja a mise alaphangját. A csendes odafigyelését, az egymásra hangolódásét, amelyet az is erősít, hogy a miseszöveg latin, minden más megszólalást pedig szlovákról magyarra és magyarról szlovákra fordítanak. Ez példásan jelképezi azt a szerepet, amelyet az egyház a népek békéje, kiengesztelődése érdekében vállalni akar.
Az olvasmány Péter első levele, amelyben az apostol arra inti az elöljárókat, hogy váljanak példaképekké híveik számára, az evangélium pedig az utolsó ítélet legsúlyosabb és mégis legreménykeltőbb kijelentéseivel rendít meg: „Jöjjetek, Atyám áldottai, és vegyétek birtokotokba a kezdettől fogva nektek készített országot. (…) Amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”
Veres András prédikációjában pünkösd csodáját idézi fel, amikor „a Jeruzsálembe érkezett különböző nyelvű emberek a Szentlélek ajándékaképpen a saját nyelvükön hallották az apostolok tanítását. Így a krisztusi evangélium egyetértést, közösséget teremtett (…) a különböző országokból érkezett zarándokok között. Az egyház mindenütt közösséget tud teremteni a legkülönbözőbb kultúrájú népek között is. Olyannyira, hogy elképzelhetetlen a viszálykodás és a háborúskodás azok között, akik ismerik és élik az evangéliumot.
A hit gyengeségére vagy egyenesen hiányára vall az, ha a keresztények között mégis békétlenség, egyenetlenkedés mutatkozik.” Aztán Szent Mártonról mint a testvéri szolidaritás, a béketeremtés és az evangelizáció példájáról beszél a püspök, hangsúlyozva, hogy Márton a maga korában tenni tudott a népek közötti megbékélésért. Az ő kora és a miénk talán nem is különbözött olyan nagyon, hiszen akkor is szellemi és vallási zűrzavar uralkodott, és nehéz volt eligazodni a világban. A történelem ismétli önmagát, hiszen noha a pogány Alarik dúlta föl Rómát, a keresztényeket hibáztatták a tragédiáért. Ma is recseg-ropog a világ, sokan egyenesen kérkednek a bűneikkel, a kereszténységet és az egyházat viszont, amely az eligazodást segíthetné, támadják. Helyes módon toleranciát hirdetnek minden vallás és kultúra iránt, csak éppen a kereszténységgel szemben mutatkozik érthetetlen intolerancia. Ebben a helyzetben minden nehézség ellenére a felemelő szeretet és a béke apostolainak kell lennünk.

A cikk befejező része a nyomtatott sajtóban olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..