Keresztre feszítve
Elmenni a Krisztus-követés végéig, és a legdrágábbal, az élettel fizetni érte. Nos, ez csak az Isten szeretetében kiváltságosok ajándéka. A II–IV. századi vértanúakták ilyen szikár egyszerűséggel számolnak be erről: „Sixtus pápát augusztus hatodikán az egyik temetőben négy diakónusával együtt kivégezték.” Rómában az egyház üldözése kivégzéssel és teljes vagyonelkobzással is járt. Szépek, de álságosak azok az ábrázolások, amelyeken a mártíromságot vállaló széttárt karral, szemét az égre emelve fejezi be földi pályafutását. Nem! A keresztényüldözés valami egészen más. A keresztényüldözést, a vértanúságot a félelem, a settenkedés, a besúgás nyitja meg, majd árulás és kínzás a folytatás. Ütlegek, sötétzárka, kivert fogak, vérző arcok. Végül egy híradásszerű kijelentő mondat: „Hadrianus császár alatt a keresztények templomait lerombolták. A kis városokban lakókat kivégezték, tulajdonukat elkobozták, fogságba vetették és megkínozták őket.” Róma egyik büszkeségében, az ötvenezer főt befogadó Colosseumban a „Kenyeret és cirkuszt!” jelszava mellett egy másik vérszomjas szólam is zengett: „Keresztényeket az oroszlánok elé!” Szent XXIII. János pápa óta méltán tartjuk ezen a szent helyen a nagypénteki keresztutat.