„De szép zokni!” – ujjongtam, amikor megláttam a rajzát. „Az nem zokni – jelentette ki az én ötévesem kissé dühösen. – Az egy muréna!” És már csaptam is a homlokomra, hogy hát tényleg, mi más is lehetne, ha nem egy muréna! Mert A kis herceg óta tudom, hogy van, amikor egy kalaptól bizony félni kell, hiszen meglehet, hogy óriáskígyó, amint épp elefántot emészt, és hogy bár felnőtt vagyok, ne kelljen már mindent megmagyarázni nekem.
Sziklakertünk ékessége lehet a színekben és formákban igen gazdag őszi kikerics. A tavasszal kihajtó, arasznyi hosszúságú, 2–5 centiméter széles levelek a nyár folyamán visszahúzódnak, illetve elszáradnak, hogy az évszak végétől átadják a főszerepet a gumókból kihajtó, 4–5 centiméter hosszú, lila szirmú virágoknak. Érdekességnek számít, hogy a növény magvai a levelekkel együtt tavasszal jelennek meg, és augusztusra érnek be, ezután kezdődik a virágzás.
Már a családról szóló szinódus előtt élénk a párbeszéd
Már csak egy hét választ el minket a Ferenc pápa által egy évvel ezelőtt meghirdetett rendkívüli püspöki szinódustól. Az október 5-én kezdődő tanácskozás témája: a családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében.
A Bibliáról gyermekeknek
A babaételek, babaolajok a legfinomabb anyagokból készülnek, a leggondosabb eljárással – így, a lehető legfinomabb módon kell megismertetnünk a Szentírást is a legfiatalabb nemzedékkel – mondja Vizvárdy Rita szociális testvér, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottságának munkatársa. Szülőként, katekétaként arra kell figyelnünk, hogy a gyerekek nyelvén tegyük mindezt: azaz „gyermekké kell lennünk” ahhoz, hogy nem ferdítve, nem gügyögve, mégis jól befogadható módon adjuk át számukra a Szentírás üzenetét. Ennek mikéntjéről, a gyermeki gondolkodást szem előtt tartó bibliafeldolgozási módszerekről beszélgettünk.
A Katolikus Karitász által meghirdetett „Gyújts egy gyertyát az üldözöttekért!” szolidaritási akció első napján, szeptember 19-én Erdő Péter bíboros gyújtotta meg az első lángot a Szent István-bazilika előtt. „Imádsággal és szolidáris szeretettel kísérjük az üldözöttek sorsát” – kérte a prímás.
Találkozás a Kowalsky meg a Vega frontemberével
A próbateremnél találkozunk, épp koncertre indulnak. Még nem éden című, nemrég megjelent legújabb lemezük néhány hét alatt lett platina, vagyis több mint négyezer példány kelt el belőle. Forradalmat hirdetnek, mottójuk: „Változtasd meg magad, és megváltozik az egész világ!” Miközben beszélgetünk, arra gondolok: neki elhiszem, amit mond. Stílusa, megjelenése, minden szava és dala egyszerűen hiteles, és kész. Kowalsky Balázs Gyulát, avagy Kowát, a Kowalsky meg a Vega frontemberét keresésről, változásról, spiritualitásról és persze a szív forradalmáról kérdeztük.
Schreiber Gábor ásatási naplófejezeteiből
Megszakításokkal ugyan, de immár több mint száz éve folynak magyar ásatások Egyiptomban. 1909-ben megjelent Mahler Ede Ókori Egyiptom című munkája, amelyben a kiváló magyar orientalista nemzetközi színvonalon foglalta össze mindazt, amit a művelt világ akkor tudott e nagy civilizációról. Mahler követői, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos megalapozták a budapesti Szépművészeti Múzeum jelentős egyiptomi gyűjteményét. Régészek és egyiptológusok több kinti helyszínen gyakorolták mindazt, amit egyetemi hallgatóként Budapesten sajátítottak el. Schreiber Gábor, Kákosy László egykori tanítványa majd húsz éve jár vissza egy kiemelten fontos lelőhelyre, Théba hét dombjának egyikére. Az ELTE adjunktusával múltról és az aktuális kutatásokról beszélgettünk.
Pesti színházi élet a nagy háború idején
„Hogyisne adott volna a művész, a művészben lévő katona hálát Istennek a békevilág összeomlásáért, amellyel torkig, annyira torkig volt már! Háború! Megtisztulást, felszabadulást éreztünk és határtalan reménységet…” – írja Thomas Mann a Gondolatok a háborúról című művében 1914-ben. Hát igen – eleinte még így gondolkodott a nagy német író. 1916-ban azonban, amikor a világháború már a hátországban is éreztette hatását, változott a szemlélete. Az írók közül nemcsak ő volt ezzel így, kortársai közül az osztrák Stefan Zweig, vagy honfitársa, Sigmund Freud is lelkesedett a háborúért 1914 nyarán. Egy kis időnek el kellett telnie, amíg kiderült, mit is jelent a harctér, a mundérba és lövészárokba bújt ember nyomorúsága. Erich Maria Remarque ezt írja Nyugaton a helyzet változatlan című regényében: „Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború.”