„A külső és a belső építkezés összefügg”

A pestújhelyi egyházközség nagy családja

 

– Andrást én kereszteltem – mondja a plébános egy padon ülve, háta mögött csúszdázó, homokozó gyerekek. A mesebeli nyugalmú Pestújhelyi téren, Budapest XV. kerületében vagyunk. Tőlünk tíz méterre még földmunkákat végeznek, valamivel odébb ácsok sétálnak az épülő zenepavilon tetején. A kis Andrást pedig apukája pár percre Béla atya ölébe ülteti.

Gyermekkoromban gyakran fociztunk az iskola, a plébánia és a templom közötti „senki földjén”, és egyszer, amikor a berúgott labdáért bemásztam a templomkertbe, az arra járó káplán szigorúan rám szólt. „Betolakodónak” tekintett, és joggal, mert vásott kölyök voltam, miséről nem lehettem neki ismerős. A kerítés éles határvonalnak számított a kinti és a benti, a profán és a szent világ között. Ott bizonyára egészen más törvények uralkodnak, gondoltam, sőt még azt is: én a kerítésen belülre lépni talán nem is vagyok méltó.

Lemondásunk jutalma

Mt 20,1–16a

 

A szőlőmunkásokról szóló példázatnak számos olvasata van, hiszen sokféle szövegkörnyezetben felbukkanó bibliai képeket alkalmaz (gazda, szőlőhegy, munka, bér). Van azonban egy olyan vetülete is ennek az elbeszélésnek, amelyet olykor nem veszünk eléggé figyelembe.

Az evangélium előző fejezete szól a gazdagság veszélyeiről (Mt 19,23–26), illetve beszámol a tanítványok kérdéséről, amellyel azt firtatják, mi lesz a lemondásuk jutalma (Mt 19,27–30). Itt hangzik el Jézus válasza arról, hogy az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők lesznek, s hogy „aki nevemért elhagyja [mindenét], százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége” (Mt 19,29).

Az Isten országa köztetek van…

Katekézis a liturgiáról

 

A liturgikus évről (II. rész)

A liturgia elbocsátó szavai után, a templomkapun kilépve magunkkal visszük életünk idejébe a liturgia kairoszát, az üdvösség ott megtapasztalt idejét. Az egyházi év nemcsak az üdvösség aranyfonalát szövi életünk múló idejébe, hanem támaszt és tartalmat ad egyházi, közösségi, családi és egyéni imaéletünknek. A hétköznapok és az ünnepek váltakozása, egymásra következése olyan gyógyító és megtartó lehetőség, amely színt, életet csenhet néha kopottas lelki életünkbe.

A zsolozsma mindenkié

Az egyház imádkozó közösség. Az egyház tagjaiként Urunkat követjük ebben a tevékenységében. Ugyanis Jézus sokat imádkozott. Nemcsak úgy, hogy állandó kapcsolatban állt a mennyei Atyával, ami az ima lényege, hanem sok szóbeli imát is mondott. Akár még az egész napi tevékenysége után is „az egész éjszakát imádságban töltötte” (Lk 6,12). Követőit állandó imádságra buzdította: „Virrasszatok és imádkozzatok” (Mt 36,41). A legelső, jeruzsálemi keresztény közösségről tudjuk, hogy megfogadta Jézus tanítását: „Állhatatosan kitartottak (…) az imádságban (…) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban” (ApCsel 2,42-46). Mi is ezt kívánjuk tenni, Szent Pál apostol további buzdítására is figyelve: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Tesz 5,17).

José Aparicio Sanz és társai, a spanyol polgárháború mártírjai

Szeptember 22.

 

A XIX. században és a XX. század elején a spanyol katolikus egyház egyértelműen állást foglalt a monarchia mellett, és támogatta az arisztokrata elitet. Ugyanakkor a katonai vezetésben és a konzervatív körökben is egyre inkább teret nyertek az antiklerikális eszmék, válaszként egyrészt az egyház karlista háborúkban betöltött szerepére, másrészt az egyházi vezetés által bevezetett, társadalmi reformokat akadályozó törvényekre.

A polgárháború kitörésekor a köztársaságiak azonnal az egyház ellen fordultak. Az első hónapokban, illetve a vörös terror idején nemcsak a papságot, de egész közösségeket üldöztek. Egyes becslések szerint a papság és a szerzetesség húsz százaléka áldozatul esett. Antonio Montero Moreno érsek 1961-ben megjelent könyvében 6 832 főre tette az egyházi áldozatok számát – ezt a számot később a legtöbb történész hitelesnek fogadta el. A meghalt világi hívek számáról sajnos nincsenek adatok.

Összefűzni, ami összetartozik

Kapcsolatépítő látogatáson járt Stuttgartban a KÉSZ küldöttsége

 

Amikor a határon kívüli magyarságról esik szó, általában a Kárpát-medencében élőkre szoktunk gondolni. Pedig a világ számos pontján élnek még magyarok, egyes térségekben akár több ezren is. E helyek közé tartozik Stuttgart és környéke is. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szeptember első hétvégéjén kétnapos látogatást tett az itt élő katolikus közösségnél. A találkozás eredményeképpen együttműködési megállapodás aláírására is sor került a határon túli kapcsolatok elmélyítése érdekében.

Útonjáró-békességgel

Záródik az erdő-kapu. Vagy most nyílik? Mivel ritkul a zöld sátor, töredeznek a gallyak, egyre több a nyílás, az átjáró.
A keskeny erdőbelépőnél jókora mészkő hever. Mészpát – mondja a geológus, és ha megnézem: repedések szelik keresztül-kasul. Tehát dachstein mészkő.

Kőmániás lettem?

A múlt éjszaka a közel négy évtizede távozott Demeter István plébános felől hozott „hírt” az álom: emléksort római utunkról, a hetvenes évekből. A vonat az örvénylő Száva fölött magasodó parton futott, s mi találgattuk a kövek fajtáit. Különös, sok tehetségű pap volt. Száz esztendeje született, akkoriban hatvanas lehetett. Hivatása mellett több „mesterség” művelője a „humán szakmából”. Jókora koffert billentett a csomagtartóba. Éjféltájt leemelte; csupa-újságpapírba csomagolt üvegecskék szunnyadoztak benne. Cseppek – mondta, különböző órában kell „kortyintani” belőlük, és pohárkákat vett elő. Előadta, hogy a cseppek gyógynövényekből készültek, biztatott, tanuljam meg a természetüket…

Igen a találkozásra

Könyvespolcra

 

„Más vallások tagjainak a jelenléte a szomszédságunkban mára elkerülhetetlen kulturális valóság lett. Ráadásul a globalizáció a más vallásokhoz tartozó embereket egy új társadalmi és politikai összefüggésbe helyezi, az internet pedig azonnali kapcsolatot létesít az emberek között, elérhetést biztosítva más vallások szövegeihez, hagyományaihoz és szertartásaihoz.” Így jellemzi a jelenlegi helyzetet Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke legújabb, Hidak a vallások felé című könyvében.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.