Az őr figyelt, aztán kukucskált. Szeme betöltötte a nyílást. Az őr már csak ilyen: figyel, les, szimatol, kukucskál, ráront. Fölcsapta a vasajtót, csak úgy dörrent a zár, beleremegett a betonszárazon kongó folyosó: „Hagyja abba! Nem megmondtam, hagyja abba!” – üvöltött belőle az egyenruha-tuskó. A halálra ítélt rab állt a cella mélyén, a fal felé fordult – és állt. Néha, igen, olykor behajlította az egyik ujját, majd egy idő múlva a másikat, és így tovább. Az őr nem vehette észre, olyan kicsiny mozdulatok voltak ezek.

A civilszervezetek teendői a megváltozott jogi környezetben„Merjük vállalni a társadalmi kihívásokat”– hangsúlyozta Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius Miskolcon, a Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) rendezvénysorozatot megnyitó szentmisén szeptember 13-án a minorita Nagy – boldogasszony-templomban. A társadalmi kihívások vállalását ma Magyarországon jelentős részben a civil szféra, a társadalmi szervezetek, egye sületek és alapítványok látják el.
A civil szféra az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut Magyarországon. A civilszervezetek között nagy számban találhatók keresztény, katolikus egyesületek és alapítványok, amelyeknek az utóbbi évek megváltozott jogi környezetében kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az adminisztrációra és a jogszabályok változásának követésére. Főbb vonalakban alább olvashatók azok a rendelkezések, melyeket az elkövetkező két évben valamennyi egyesületnek és alapítványnak figyelembe kell vennie.

Franciaország déli vidékén járva az utazó a mai, modern Európában érezheti magát, miközben a görög–római birodalom és a benne felnövekvő kereszténység emlékei közt barangol. A pápaság történetének egy különösen zaklatott kora, az avignoni fogság egy gyönyörű palotában ölt testet a látogató számára, de Arles a Krisztus után 90 körül épült amfiteátrumával vagy a Nîmes-ben látható egykori színház és Toulouse Saint Sernin-bazilikája a kultúrák dicsőségéről és hanyatlásáról, barbár népek inváziójáról, furcsa, sokszor pusztító eszmék térhódításáról mesél.

Mulandó világ – és történelem. Planétákat törvény köt össze, mélységé, magasságé. Hajdan-falum temetőjében járok, a nagy kereszt alatt, ahol évente elhangzott fejkendős asszonyok (görög kardalosokra emlékeztető) kórusában: „A mélységekből kiáltok fel tehozzád, én Uram, hallgasd meg, midőn elédbe esdekelve jut szavam.” A régi egri egyházmegyei énekeskönyv darabja Petőfi barátja, Tárkányi Béla pap költő zsoltárfordítása, amúgy palócosan ejtve. Belehallatszik emlékeimbe a másik zsoltár is, nagyszombat estéjének korábbi liturgiájából: „Istenem, te megvizsgáltál, és jól ismersz engemet…” Így tér vissza ezúttal a gyermekkorom „szépföldem” békesség udvarában, amíg apámnak és anyámnak mécsest gyújtok, és keresztjüket úgy csókolom meg, ahogyan életükben az arcukat…