Az élet szolgálata

Magukra maradt fiatal lányok, gyermekükkel egy anyaotthonban

 

„Hát neked meg ki az anyukád?” – nézek rá a tündéri, fekete bőrű, bongyor, egyévesforma kislányra. „Én vagyok” – válaszol egy ébenfekete hajú, hófehér bőrű, bájos fiatal nő, illetve lány. Alig húszéves lehet. Ebéd készül a Lea Otthonban, az édesanyák együtt postorkodnak a konyhában, a kicsik pedig körülöttük csibészkednek. Budapesthez közel vagyunk, de nem mondhatom meg, hol, a lakók egy része ugyanis védelemre szorul. Fiatal anyák élnek az intézményben, akik egyedül is vállalták gyermeküket. Ide menekültek, mert nincs hol lakniuk, nincs miből megélniük, nincs mellettük a családjuk, és magukra hagyta vagy bántalmazta őket a párjuk. Itt biztonságban lehetnek, együtt a gyermekükkel, és új életet kezdhetnek.

Fény a sötétben

Szabadulás a drog fogságából – beszélgetés Szőke Ádámmal

 

„Éjszakai buszon aludtam, nem fürödtem, nem ettem asztalnál. A szupermarketbe mentem enni, ahol többször le is buktam. Elveszítettem mindenemet, a lakásomat, a páromat, a kisbabámat. Egymást követték a csapások: meghalt az öcsém, majd a babánk elvesztése után kábítószetúladagolás miatt kétszer is újra kellett éleszteni. Ekkor elkezdtem fölélni minden pénzem, drogom” – meséli Szőke Ádám, ez a huszonnyolc éves, életerős férfi. A fiatalember a mélységek után – Teréz anya nővérei és Roska Péter atya segítségével – az olasz alapítású Cenacolo közösségben töltött közel három évet. Ádámmal a közösség szigorú és egyenes útjáról, a múlt mélységeiről és a jelen küzdelmeiről beszélgettünk.

Fájdalomba zárt múlt

Takács Ferenc mártír plébánosra emlékeztek

 

A délvidéki magyarság 1944. őszi drámája nagyrészt ma is feltáratlan és kibeszéletlen – hangzott el december 9-én, amikor emlékhelyet állítottak Takács Ferenc mártírhalált szenvedett péterrévei plébánosnak. Szürke, esős idő, a decemberi sötétség beburkolja az emberi tekinteteket a település mindenszentek tiszteletére szentelt templomában. Vajon ki mire gondol most? A jelenlévők közül a legtöbben már éltek azon a szörnyű őszön, télelőn, másoknak szülei vészelték át a Tito-partizánok bevonulását – a kegyetlen és értelmetlen halál bevonulását.

Melegítés kazánnal és lélekkel

Adomány a kárpátaljai tél előtt

 

Hosszú, szürke napok után végre kiderült az égbolt. A messzi távolban kékesen föltűnnek már a hegyek. Kárpátaljára tartunk. Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára felhívására a Karitatív Tanács tagjai egy hónappal ezelőtt gyűjtést hirdettek Kárpátalja megsegítésére. Ukrajna magyarok lakta vidéke – az egész országhoz hasonlóan – bizonytalan tél elé néz. A gázellátás bármikor leállhat az ismert politikai helyzet miatt, így az intézmények és a lakások egyik napról a másikra fűtés nélkül maradhatnak. Katolikus vonalon a Katolikus Karitász által szervezett gyűjtés során a befolyt adományokat – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával – jelentősen kiegészítették, s harminckétmillió forintot juttattak el a munkácsi püspökségnek. Ebből az összegből a helybéli Szent Márton karitászszervezet segítségével – a helyi szükségleteket felmérve – fatüzelésű kazánokat vásároltak, illetve közintézmények és családok tűzifaellátását támogatják.

Új év a béke lépéseivel!

Felhívás

 

Száz évvel az I. világháború kitörése után, a 2014-es esztendőt súlyos fegyveres konfliktusok terhelték. Ferenc pápa szerint a negyedik világháború megkezdődött, de nem egységes hadszíntéren, hanem darabokban, fejezetenként folyik. Szíriában nem látni jelét a polgárháború végének. Irakban az Iszlám Állam rég nem látott terrort vezetett be az általa uralt területeken, és újabb fenyegetést jelent az egyébként is instabil Közel-Kelet és a tágabb térség számára. A szomszédos Ukrajna a háború szélére sodródott. Menekültek tízezrei kelnek útra Európa felé, és sokan vesznek oda közülük, hatalmas hullámsírrá változtatva a Földközi-tengert. Számos helyen veszélyben a vallásszabadság: a keresztényeket és más vallási kisebbségeket gyilkos merényletek érik világszerte. Vannak országok, ahol a vasárnapi misére járás a hívők életébe kerülhet. Nem törődhetünk bele mindebbe, nem maradhatunk közönyösek! A Sant’Egidio közösség – Ferenc pápa szándékához csatlakozva – a béke világnapján, 2015. január 1-jén, csütörtökön, 17 órától fáklyás felvonulást, majd 18 órától ökumenikus imaórát tart a békéért. Az imádságon szentbeszédet mond Ikhadil Juszef budapesti kopt ortodox esperes. A felvonulás gyülekezőhelye a Salkaházi Sára-rakpart, az emléktábla alatt (Szabadság híd, pesti hídfő). Az imaóra a belvárosi Szent Mihály-templomban lesz (Budapest V., Váci utca 47/b).

Sant’Egidio közösség

Nagyvilág

Februárban új bíborosok

Ferenc pápa februárban új bíborosokat nevez ki. A konzisztórium február 14–15-én ül össze – tájékoztatta a sajtót Federico Lombardi szentszéki szóvivő. A pápaválasztó bíborosok létszáma legfeljebb százhúsz lehet, jelenleg száztizenkettő; a bíborosok összlétszáma – a nyolcvan éven felüliekkel együtt – jelenleg kétszáznyolc. Februárig két további bíboros éri el a nyolcvanéves kort, így Ferenc pápa tíz új pápaválasztó bíborost nevezhet ki. Utoljára tavaly februárban tartottak bíborosokat kreáló konzisztóriumot. (KNA)

A szívesen nyilatkozó pápa

A pápák korábban csak hivatalos dokumentumokat, tanító körleveleket, enciklikákat és buzdításokat adtak ki, beszédeket mondtak a kihallgatásokon. II. János Pál volt talán az első, aki interjút adott a sajtónak.

Ferenc pápa azonban szívesen és örömmel beszélget újságírókkal, hosszú interjúkban nyilatkozik. Ezekből a nagyon emberi, közvetlen és szellemes megnyilatkozásokból idézünk most néhányat.

Isten ajándéka az emberré lett Ige

Száz év a missziókért 2.

 

A karácsony az Isteni Ige Társaságában az alapítástól kezdve az egyik legfontosabb ünnep. Az emberré lett isteni Ige, akinek a nevét az alapító, Janssen Szent Arnold közösségünknek adta, Jézus Krisztusban testesült meg. Neki minden keresztény a társa, de mi, verbiták még szorosabban, ezért születése számunkra különösen is kiemelkedő nap. Szent Arnold az éjféli mise elején mindig maga vitte körmenetben a megszületett Gyermeket jelképező szobrocskát, hogy ünnepélyesen, saját kezűleg helyezhesse el a jászolban. Ez az aktus Szent Arnoldnál nem a kor vallásosságának kissé negédes túlburjánzása volt, sokkal inkább a ténynek: Isten emberek iránti szeretetének nagyon is mély átélése. Ahogy mondta: „A karácsonyi Kisded a Szentháromság könyörülő szeretetének ajándéka.”

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.