Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 875 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Hóvarázslat

2015-01-09 Szerző: Koncz Veronika

Tél vége felé, tavasz elején már nem szeretjük látni sem, nemhogy lapátolni. Ám amikor először megérkezik, talán nincs is olyan ember, akinek a szíve rejtett zugában meg ne moccanna valami. Valami a gyerekkorból. Idén télen karácsonyt követően kezdtek el hullani az első hópelyhek, legalábbis a Dunántúlon, fehérre festve az ünnepek közti időszakot, és örömet szerezve a téli szünet alatt a gyerekeknek. Igaz, mire e sorok megjelennek, nem tudhatom, mi marad az első hóból, ahogyan azt sem, lesz-e „utánpótlás.”

Ahol a látható és a láthatatlan összeér

2015-01-112015-01-06 Szerző: Baranyai Béla

A középkori szerzetesség és az építészet kapcsolatáról

Ferenc pápa 2015-öt a megszentelt élet évének nyilvánította. Ebben az esztendőben tehát sokféle módon előkerül majd a keresztény szerzetesség jelene, jövője, és persze a múltja. Ez utóbbi egybefonódik a középkorral, olyannyira, hogy ennek az időszaknak a kultúrája értelmezhetetlen a szerzetesi hagyomány ismerete nélkül. Cságoly Ferenc építész a pasaréti ferencesek Kájoni János Közösségi Házában beszélt a középkor és a szerzetesség kapcsolatáról. Az alábbiakban ennek az előadásnak néhány érdekes meglátására építve adunk ízelítőt a középkori szerzetesi építészetből – a teljesség igénye nélkül.

„A barátságomat ajánlom fel nekik”

2015-01-112015-01-06 Szerző: Kiss Péter

Az irgalom emberei és a börtön „humanizálása”

Hajlamosak vagyunk könnyen ítélkezni az összetört életű emberek felett. Azok felett, akik bűne nyilvánvalóvá vált, akik megszégyenültek. Különös módon az szolgálja a jóérzésünket, hogy náluk jobbnak tudhatjuk magunkat. Arról, aki börtönbe kerül, a többség általában szívtelenül beszél, és a legrosszabbakat kívánja neki. Pedig ebben a társadalomban nőnek fel ők is, innét távoznak a rácsok mögé, majd évekkel később ide, közénk, sőt talán éppen a mi városunkba, utcánkba, szomszédunkba térnek vissza. Közénk tartoznak, gondjaik a mi gondjaink is.

Egy jobb világért

2015-01-112015-01-06 Szerző: Nagy Enikő

Taizéi találkozó a száztornyú Prágában – a következő Valenciában lesz

Több mint harmincezer katolikus, protestáns és ortodox fiatal vett részt a december 29. és január 2. között Prágában megrendezett taizéi találkozón. A Roger testvér által harminc éve elindított bizalom zarándoklatának helyszíne már másodjára volt a cseh főváros. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a berlini fal romjai még a földet borították, a közösség az akkori Csehszlovákiában tartotta összejövetelét. Alois testvér szilveszterkor Prágában bejelentette, hogy a következő európai találkozó a spanyolországi Valenciában lesz.

Beszél a néma kő

2015-01-05 Szerző: Mészáros Ákos

Lechner Ödön, a magyar szecessziós formanyelv megteremtője

„Legyen úgy, mint régen volt” – énekelték a kilencvenes évek elején a Tolcsvay testvérek, arra szólítva dalukkal, hogy szépség, jóság, tisztesség és őszinte szeretet uralkodjék újra szerte az országban. A Lechner, az alkotó géniusz című kiállításon elsősorban ez jutott eszembe. Mennyi szemet gyönyörködtető szépség és szinte korlátlannak tűnő építészeti fantázia burjánzik az Iparművészeti Múzeum időszaki tárlatán, felidézve a boldog békeidőket… Díszes homlokzatok, gyerekkorom mesekönyveire emlékeztető színes virágok, elképesztően gazdag organikus térkompozíció tárul fel a látogató előtt. Vajh’, milyen nagyszerű lenne minden, talán ha ma is… De hagyjuk a felesleges nosztalgiázást. Nézzük a kiállított tárgyakat.

„Láttam, hogy minden megváltozik”

2015-01-05 Szerző: Baranyai Béla

Magyar írók az első világháborúban

A nagy háború elől a magyar írók sem rejtőzhettek el. Persze nem is akartak. Sokan közülük haditudósítóként, mások harcoló katonaként vállaltak részt benne. De azok sem maradtak csendben, akik otthon voltak: versekben, publicisztikákban igyekeztek hangot adni mindenki békevágyának. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” című kiállítása rájuk emlékezik.

Tétova sasszé

2015-01-05 Szerző: Paksa Balázs

Táncoló sokaságot mindig gyönyörűség nézni: ritmusra lendülő kezek, lábak, kecsesen hajló derekak és önfeledt mosolyok a test és a lélek különleges harmóniájáról árulkodnak. Ken Loach tavalyi őszutón bemutatott, utolsónak szánt filmjében, a Tiltott táncokban is minden lépés stimmel, a stáblista lepergése után mégis úgy érezzük, mintha a film ütemet tévesztett volna.

Esélyek és remények

2015-01-04 Szerző: Rátkai Balázs

Január elején, gondolom, velem együtt sokan vannak úgy, hogy nem tudják eldönteni, vajon a félelem vagy a reménykedés erősebb-e bennük az új évvel kapcsolatban. A lezárt év már a múlté, öröme és bánata messze jár, s az új még bizonytalan, két- vagy még inkább többesélyes. Tapasztalt, bölcs kollégám gyakran mondja viccesen, amikor azt hallja, hogy jól vagyok: „Nem baj, majd elmúlik!”.