Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Szent II. János Pál pápa versének részlete lehetne akár a Katolikus Karitász önkénteseinek jelmondata is. Az idei esztendőben országszerte több ezer segítőnk dolgozik azon, hogy meleget vigyenek a hideg lakásokba, ételt az asztalokra, ruhát, játékokat a nélkülözőknek és örömet a magányosoknak.
Nagy templomok, bazilikák, díszes kolostorok gyakran elfeledtetik velünk a szent helyeken, hogy minden, ami eredetileg ott állt, az általában sokkal kisebb és egyszerűbb volt. Az utókor embere aztán éles szemmel kutatja az évszázadok alatt tiszteletből és szeretetből emelt épületek alapjaiban az elrejtett egyszerűséget, a titkot. Betlehem – héberül „a kenyér háza” – Jézus születésének idején a mainál is kisebb város volt. Jeruzsálemtől délre gyalogosan kétórányi távolságra feküdt, s még e kisvárosból is ki kellett mennie a názáreti ácsnak és várandós feleségének, hogy szállást találjanak egy kis barlangban és az elé épült piciny istállóban.
Ferenc pápa szentföldi zarándoklatáról
A májusi szentföldi látogatás három napjának gazdag programjából kiderült, hogy többféle szándék vezette a pápát, amikor Jézus szülőföldjére látogatott. Természetesen imádságos szándék vitte a szent helyekre, elsősorban az Újszövetségi Szentírásból ismert helyszínekre. Ennek mindenképpen gyümölcse volt a személyes életére, de helyzetéből adódóan az egész egyház életére is.
Minden bizonnyal más is gondolt már arra – engem egy ideje foglalkoztat ez a kérdés –, hogy vajon miért tegezzük Istent. Több választ is találhatunk, és ezek közül az egyik szerintem a karácsonyhoz köthető: Jézust kisdedként, Mária mellett láthatjuk a betlehemi jászolban. Mindez a közelmúltban, Greccióban járva jutott eszembe. Ez az umbriai kis település Szent Ferenc révén 1223-ban beírta magát a világtörténelembe. Isten Szegénykéje, miután ellátogatott a Szentföldre, járt Rómában, és látta a Santa Maria Maggiore-bazilikát is, vágyat érzett, hogy egészen átélhesse Isten földre jöttének pillanatát.
A világ létezése és az ember szabadsága
Beszélgetés Barsi Balázs ferences atyával
– Balázs atya, milyen istenkép él a mai emberben? Sokszor említik a minden – hatót, az istent (kisbetűs módon), mint valami legendás alakot – már-már néprajzi érdekességként.
– Valószínűleg minden korban zavaros istenkép él az emberben, egészen addig, míg nem érik megpróbáltatások, illetve nem kap kegyelmet; vagy nem találkozik olyan személlyel, akinek tisztább képe van Istenről. A mai ember nem rosszabb egyetlen más kor emberénél sem, de van egy nagy baja, s ez végzetes lehet. Mivel ezt magamra is vonatkoztatom, ezért fogalmazom így: rettenetesen felületesek vagyunk. Ez a felületesség abból is adódik, hogy személyiségünk nem érett tudományos-technikai találmányaink befogadására. Arra a remek világra, amelyben a természettudományokra épülő technikai civilizáció számos nagyszerű teljesítményt ért el. Ez a siker azt a látszatot kelti, mintha életünk egésze e körül forogna, s így állandó felületességben élve nem gondolunk arra: ki az Isten, milyen az Isten? Ezt megelőzően azonban fel kell tennünk a kérdést: ki vagyok én, ki az ember?
Jelenits István előadása Gödön
Freudnak egyszer lelkesen elújságolták a tanítványai, hogy egy új találmány, a drót nélküli távíró révén lehetővé vált a csoda: az éteren át egyik földrészről a másikra üzenetek küldhetők. Freud, aki fenntartással viszonyult a technika vívmányaihoz, azt válaszolta, hogy ez csakugyan nagy csoda, ő azonban a legnagyobb csodának azt tartja, hogy két ember szót érthet egymással.
Elmaszatolt, színes festékfoltok
felhőzik a violás égboltot
az alkonyba sejlő messzeségben
ablakom szürkéskék négyszögében.
Az idén Tatabányán rendezték meg a Százszorszép Fesztivált, a fogyatékossággal élők országos kulturális seregszemléjét. Az eseményen elsősorban színpadi produkciókkal (vers, színdarab, zenei előadás) szerepeltek a sorstársak, de a hagyományokhoz híven képzőművészeti tárlat és irodalmi pályázat is kapcsolódott a rendezvényhez. Az utóbbira mintegy hetven írás érkezett.