Egy Istennek szentelt élet „gyöngyei”

Szerző:

Anton Gots kamilliánus szerzetes emlékére

 

„Isten Lelkétől indíttatva hittem a szeretetben,
és szeretettel fogadom el a betegek iránti irgalmasság kegyelmi ajándékát.
Egész életemet egyedül az Istennek
és az Irgalmas Jézus Krisztusnak akarom élni.”

„Isten Lelkétől indíttatva…” – így hangzik szerzetesi fogadalmunk, amelyet Anton atya megélt, s ez az élet immáron beteljesedett. Isten kegyelme és irgalmassága az egyedül csak Istennek szentelt élet. Anton atya a társadalom peremére szorult emberek, a betegek, a szenvedők, a sérültek és Isten szeretett rendjének szolgálatában élt. Ahogyan gyakran mondta: „Ha még egyszer megszületnék, akkor is kamilliánus pap lennék!” Anton atya sok mondata kísér bennünket életünkben, visszhangzik a szívünkben.

Olvasói levél

Szerző:

Egy csendesen bátor ember

 

Valamikor az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején Gyuszi barátommal együtt jártunk haza az iskolából. Nem mondhatom, hogy siettünk, mert a hazafelé út mindig a nagy beszélgetések ideje volt. Szerettem Gyuszival menni, mert más volt, mint a többiek az osztályból. Nem volt harsány, de magába forduló sem, részt vett a mindennapi diákéletben, csak akkor húzódott vissza, ha durvábbra fordultak a dolgok. Távol tartotta magát a verekedőktől, és elkomorult az arca, ha vaskosabb káromkodás, főleg, ha istenkáromlás ütötte meg a fülét.

Az irgalmas szeretet

Szerző:

Az új esztendő kezdetén mindig megerősödik bennem a változás és a változtatás vágya. Változni kell, hogy változtatni tudjunk – legyen szó akár valamely rossz szokás elhagyásáról, akár egy-egy kockázatosabb, ám előrevivő lépés megtételéről. A félelem nem jelenthet akadályt, hogy olyat tegyünk, amivel a másiknak örömet szerzünk. Hogy jó szóval, mosollyal enyhítsük beteg édesanyánk fájdalmát, furcsa-szép levéllel távol élő barátunk magányát, jó cselekedettel, imával, adománnyal tompítsuk akár ismeretlen embertársaink szenvedéseit is.

Hóvarázslat

Szerző:

Tél vége felé, tavasz elején már nem szeretjük látni sem, nemhogy lapátolni. Ám amikor először megérkezik, talán nincs is olyan ember, akinek a szíve rejtett zugában meg ne moccanna valami. Valami a gyerekkorból. Idén télen karácsonyt követően kezdtek el hullani az első hópelyhek, legalábbis a Dunántúlon, fehérre festve az ünnepek közti időszakot, és örömet szerezve a téli szünet alatt a gyerekeknek. Igaz, mire e sorok megjelennek, nem tudhatom, mi marad az első hóból, ahogyan azt sem, lesz-e „utánpótlás.”

Ahol a látható és a láthatatlan összeér

Szerző:

A középkori szerzetesség és az építészet kapcsolatáról

 

Ferenc pápa 2015-öt a megszentelt élet évének nyilvánította. Ebben az esztendőben tehát sokféle módon előkerül majd a keresztény szerzetesség jelene, jövője, és persze a múltja. Ez utóbbi egybefonódik a középkorral, olyannyira, hogy ennek az időszaknak a kultúrája értelmezhetetlen a szerzetesi hagyomány ismerete nélkül. Cságoly Ferenc építész a pasaréti ferencesek Kájoni János Közösségi Házában beszélt a középkor és a szerzetesség kapcsolatáról. Az alábbiakban ennek az előadásnak néhány érdekes meglátására építve adunk ízelítőt a középkori szerzetesi építészetből – a teljesség igénye nélkül.

 

„A barátságomat ajánlom fel nekik”

Szerző:

Az irgalom emberei és a börtön „humanizálása”

 

Hajlamosak vagyunk könnyen ítélkezni az összetört életű emberek felett. Azok felett, akik bűne nyilvánvalóvá vált, akik megszégyenültek. Különös módon az szolgálja a jóérzésünket, hogy náluk jobbnak tudhatjuk magunkat. Arról, aki börtönbe kerül, a többség általában szívtelenül beszél, és a legrosszabbakat kívánja neki. Pedig ebben a társadalomban nőnek fel ők is, innét távoznak a rácsok mögé, majd évekkel később ide, közénk, sőt talán éppen a mi városunkba, utcánkba, szomszédunkba térnek vissza. Közénk tartoznak, gondjaik a mi gondjaink is.

Egy jobb világért

Szerző:

Taizéi találkozó a száztornyú Prágában – a következő Valenciában lesz

 

Több mint harmincezer katolikus, protestáns és ortodox fiatal vett részt a december 29. és január 2. között Prágában megrendezett taizéi találkozón. A Roger testvér által harminc éve elindított bizalom zarándoklatának helyszíne már másodjára volt a cseh főváros. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a berlini fal romjai még a földet borították, a közösség az akkori Csehszlovákiában tartotta összejövetelét. Alois testvér szilveszterkor Prágában bejelentette, hogy a következő európai találkozó a spanyolországi Valenciában lesz.

Beszél a néma kő

Szerző:

Lechner Ödön, a magyar szecessziós formanyelv megteremtője

„Legyen úgy, mint régen volt” – énekelték a kilencvenes évek elején a Tolcsvay testvérek, arra szólítva dalukkal, hogy szépség, jóság, tisztesség és őszinte szeretet uralkodjék újra szerte az országban. A Lechner, az alkotó géniusz című kiállításon elsősorban ez jutott eszembe. Mennyi szemet gyönyörködtető szépség és szinte korlátlannak tűnő építészeti fantázia burjánzik az Iparművészeti Múzeum időszaki tárlatán, felidézve a boldog békeidőket… Díszes homlokzatok, gyerekkorom mesekönyveire emlékeztető színes virágok, elképesztően gazdag organikus térkompozíció tárul fel a látogató előtt. Vajh’, milyen nagyszerű lenne minden, talán ha ma is… De hagyjuk a felesleges nosztalgiázást. Nézzük a kiállított tárgyakat.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.