Mk 1,7–11

A márki elbeszélés elején olvasható Jézus megkeresztelkedésének története, amely számomra az Ó- és Újszövetség egymásra épülésének csodálatosan letisztult bemutatása. Valódi jó hír – evangélium – a Jézusban történő megváltásról. A zsidó nép istentapasztalatának hosszú útja, ezen belül a babiloni fogságból történő hazatérés ígéretét kimondó próféta szava lesz itt valósággá. Amit János csak előkészít, az a bűnbánat: a személyes, tudatos szándék a belső változásra, a megtérésre, amelyre válaszul maga Isten mutatja meg szándékát a megbocsátásra. Bármilyen hihetetlen, a történeti források alapján is úgy látszik, hogy a vidék lakossága valóban özönlött a Jordánhoz, mert megérintették János szavai. A Keresztelő tanítása, ruházata mintha mindenkiben Illés próféta alakját és visszatérésének ígéretét idézte volna fel.

Talán meghökkentő a cím. Lehet, hogy sokan felkapják rá a fejüket. Valóban előír ilyet az egyház? Vagy az agyonhajszolt papokról van szó, akik csak ilyenkor érnek rá elvégezni az imádságukat? – Volt egy áldott lelkű piarista tanárom, aki ténylegesen megvalósította az éjféli zsolozsmázást. Ugyanis sajátos imarendet állított fel magának, tudván azt, hogy a diákok oktatásában-nevelésében huszonnégy órás szolgálatra tette fel az életét.

A római liturgia történetéből

A 165 körül vértanúhalált halt görög-római teológus, Szent Jusztinosz az első az egyház történetében, aki részletesen leírja, miként is ünneplik a II. század közepén a keresztények az Eucharisztiát.

Jusztinosz, felháborodva azokon a birodalomszerte terjedő rosszindulatú téveszméken, melyekkel a keresztényeket és hitüket rágalmazzák, 155-ben védőiratot szerkeszt hite és egyháza védelmében, magának a birodalom fejének, Antoniusz Piusz császárnak címezve azt. Ebben az úgynevezett Első Apológiájában jelentős részt szentel a keresztség és a szentmise liturgiája részletes leírásának.

Január 16.

Egy lombardiai kisvárosban, Cividate Camunóban született, 1841. március 14-én. Szülei nem voltak jómódúak, de neki – a legidősebb gyermeknek – igyekeztek jó nevelést biztosítani. A középiskolát Veronában, a szegény fiúknak fenntartott iskolában végezte el, majd 1865-ben beiratkozott a Paviai Egyetem jogi karára. Ebben az évben meghalt az édesanyja, édesapja pedig már négy évvel korábban elhunyt, így neki kellett gondoskodnia öt testvéréről. A tanulás mellett munkát vállalt egy ügyvédi irodában, illetve másodállást egy jegyző mellett, valamint két évig tanított a városi főiskolán is.