Vállalni a nehéz időkben is

Elhunyt Lévay Pál, a Keresztény Front tagja

 

A XX. században, különösen a második felében, Magyarországon élni veszélyes vállalkozás volt – fogalmazta meg valaki. Mégis szép számmal akadtak olyan személyek, akik – vállalva a diktatúra fenyegetését – kitartottak hitbeli hűségükben, s a következő nemzedékekért is felelősséget érezve igyekeztek a keresztény- magyar erkölcsi értelmiséget kinevelni. Ezt persze az akkori hatalom államellenes összeesküvésnek tekintette. Ezért üldözték a Keresztény Frontnak nevezett, lelki hazát fönntartani igyekvő közösség tagjait is. Közéjük tartozott Lévay Pál, aki most, kilencvenesztendős korában távozott a földi életből.

Örvendjetek az Úrban

VI. Pál pápa apostoli buzdítása VI.: Öröm és remény az ifjúság szívében

 

Azt gondoljuk, nem lesz hátrányára Isten egész népéhez szóló üzenetünknek, ha bizonyos időt szentelünk az ifjúságnak, s különös reménytől eltelve s ettől ösztönözve hosszabban szólunk hozzájuk.

Ha a Szentlélekből újjászületett egyházat a „világ ifjúságának” tarthatjuk annyiban, amennyiben hű marad természetéhez és hivatásához, akkor az egyház önkéntelenül és teljes joggal azok arcában ismer önmagára, akik tudják, hogy ők hordozzák magukban az életet és reményt s a mostanit követő kor irányításának feladatát. És viszont mindazok, akik e történelem bármelyik viharában nagyobb életkedvet éreznek, és kívánják a jövőt és az igazi megújhodás szükségességét, ezek nemde egyetértenek – ha burkoltan is – a Szentlélektől ösztönzött egyházzal. Nemde elvárják tőle, hogy átadja nekik örök ifjúságának titkát és ifjúságának örömét is?

Hó – Kép

Egy fűszál is hordozza a mennyet
Egy mosoly csak, s üdvöt nyer a lélek.
De mikor angyalszárnyak hullongó tolla helyett a
pici fagy-mosoly van jelen
– hírnöke a Való örök tavaszának
a gyermeki szív félelem-görcsbe rándul napos parton

Megváltott öröm

Fák. Sövény. Feljebb ház, néhány lámpás. Valóság-tanútevők. Néhány ember a buszmegállóból néma kocogással igyekszik hazafelé. Este. Elzúg a vonat is, városrészt érint, toronyból harang jelez. Barátom sorai árammal járnak át: „…látom a vasúti töltéseken / ahogy villanyvonatokkal átrobog / a lelkek felett / az egyensúlyát vesztett világ.” Különös utazás. Amint különös, hogy a reáliák egyszeriben tudnak ruhát váltani, ahogyan Rilke Estjében a fák.

Szerzetesi életforma a világban

Majdnem minden világvallás ismeri és becsben tartja a szerzetesi életformát. A keresztény szerzetesség alapjai már a Krisztus utáni II. század hajnalán megjelentek. A keleti kereszténységben Nagy Szent Vazul, a latin egyházban Nursiai Szent Benedek voltak azok, akik a szerzetesi életforma szabályait rögzítették. Vallásunkat és a keresztény szerzetességet, ha nem is minden részletében, de ismerjük. Ám azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy miképp élnek más vallások szerzetesei. Az összetett vallási kérdések, a különböző irányzatok ismertetésére terjedelmi okokból nincs mód. Ugyanakkor három világvallás kolostorának udvarára bepillanthatunk. Megláthatjuk, hogy a szerzetesek élete a föld minden pontján arról tanúskodik, hogy az anyagi világ mellett létezik egy másik valóság is.

Farsangi készülődés

Báli időszakban mindig visszagondolok a gyerekkori farsangokra, és olykor előszedem a dobozból a régi fotókat is. Emlékszem, egyszer a Kórház a város szélén című, akkor igen népszerű sorozat szereplőinek öltöztünk be, s anyukám gyógyszertári köpenyeiben vonultunk fel mint komoly orvosok. Máskor a kacsatánccal léptünk színpadra, a fiúk a Rabszolgasors szereplőinek bőrébe bújtak, és volt olyan is, hogy előadtuk a Maszkabált, amit Ilonka tanító néni állított össze. A bűvész szerepét rám osztotta, fekete köpenyemre kártyalapokat varrtunk, még cilindert is szereztünk valahonnan. A szövegemre is emlékszem, könnyen a fejemben maradt a Weöres Sándor-vers: „Itt látható a nagyhírű bűvész! / A lábával karikázik, / A kezével citerázik, / Az orrával orgonázik, / A fülével figurázik, / A szemével gurgulázik, / A szájával vacsorázik!” Pár éve aztán kis Áginak hasonló jelmezt készítettünk. Egy régi mellénykére fölerősítettük a francia és a magyar kártyapakli néhány lapját, kartonpapírból cilindert fabrikáltunk, a varázspálca pedig egy lefejezett fakanál lett, fekete és fehér szigetelőszalaggal beborítva. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen közben rengeteget nevettünk, és találgattuk, vajon a többiek milyen maskarába öltöznek.

„Ki kell mennünk hozzájuk”

Jótékonysági akciósorozat indult Újpesten

 

Egy plébános és egy szociális munkás. Két lelkes és egymást is lelkesítő ember. Találkozásuk sors­szerűnek tűnik, mert korunk kivételesen aktuális, sokakat kínzó kérdésére próbálnak együtt választ találni. Példájuk, együttműködésük akár országos modell alapja is lehetne.

Misszió az utcákon

Prostituáltak és segítőik megrendítő vallomásai

 

Éjszaka van. Nemrég értem haza. Leülök az ágyam szélére, és percekig csak bámulok magam elé. Megdöbbentett, amit láttam. Ott álltak egymás mellett, végig az utcában, föl-alá sétáltak, és vártak. Egymás után jöttek az autók, odaérve vezetőik lassítottak, végigmérték őket, majd választottak, és együtt hajtottak el. „Alig vártuk, hogy gyertek!” – mondták többen is, amikor megérkeztünk. Egy kávézóvá alakított busszal mentünk, és behívtuk őket egy teára. Beszélgettünk. Megrendítő történeteket hallottam, de az erős smink és a kihívó ruha alatt nem láttam mást, csak a lelkük mélyéig megsebzett nőket, akik igazából csak egy kis szeretetre vágynak. A Névtelen Utak Alapítvány utcalánymisszióján jártam.

(A megszólalók nevét személyiségi jogaik védelmében megváltoztattuk.)

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.