Scheiber Hugó festőművész életműve
„Tudod, fiam, a művészélet göröngyös pálya” – mondta időnként jó anyám ifjúkoromban, amikor még festő szerettem volna lenni. Időnként feltűntek Szombathelyen, ahol a nyarakat töltöttük az ötvenes-hatvanas években, szegényes ruházatú vándorfestők, akik viszonylag olcsón kínálták kisméretű, általában nem túl kvalitásos olajképeiket. Szüleim vettek is tőlük rendszeresen egyet-egyet, ezzel is kicsit segítve ezeket a fiatalembereket. Valóban nem garantálható előre semmi, a siker, az elismerés bizonytalan. A tehetség önmagában nem elég, ki is kell bontakoztatni a bennünk rejlő képességeket. Szőnyi István gyakran mondta tanítványainak, hogy a szorgalom, az útkeresés, a gyakorlás mennyire fontos dolog a művésszé válás rögös útján, és ne feledkezzünk meg talán a legfontosabbról, a szerencséről, mert jaj nekünk, ha elkerül bennünket.