A római liturgia történetéből
A Traditio Apostolicát mutattuk be röviden az előző alkalommal, ezt a gazdag liturgikus anyagot felvonultató kora keresztény iratot. Ezúttal ennek egy részletére, az itt található eucharisztikus imára összpontosítunk. A 2–3. fejezet a püspökszentelés szertartását mutatja be, a 4. fejezet pedig már arról beszél, ahogyan az újonnan beiktatott püspök bemutatja a szentmisét.
A görögkatolikus egyház hívei a vajhagyó vasárnappal érkeznek el a nagyböjt kapujához. Ugyanis másnap – a „tiszta hétfőnek” nevezett napon – ténylegesen elkezdődik számukra a nagyböjt szent időszaka. (A római katolikus híveknek hamvazószerdáig még hátra van két napjuk.) Ennek az utolsó vasárnapnak a liturgikus szövegei már egyértelműen a nagyböjti feladatra összpontosítanak. Az pedig nem más, mint a paradicsomi állapot visszaszerzése az érzékek megtisztítása és a test megfékezése révén. Vagyis a minél mélyebb és őszintébb bűnbánat.
Február 17.
A XII. századtól Európa-szerte jelentkeztek a szegénység és a vezeklés eszményét hirdető mozgalmak, melyek az evangélium hűbb követése mellett a fennálló társadalmi rend (így többek között az egyház hatalma és vagyona) ellen irányuló eszméket is képviseltek. Nem meglepő, hogy a papság kezdetben gyanakodva szemlélte ezeket a mozgalmakat. Sok közösséget eretneknek nyilvánítottak, ugyanakkor e megújulás nyomán bontakozott ki a ferences és a Domonkos-rend is.
A XIII. század elején hét firenzei kereskedő – Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione és Alessio – is megelégelte a sok hatalmi harcot. Lakóhelyük szüntelen háborúban állt a szomszéd államokkal. Közben a város is két részre szakadt: egymást támadták a pápa feltétlen fennhatóságát vallók és a világi császárság elsőbbségéért küzdők.
Béky Gellért jezsuita szerzetes emlékére
Akit az Isten szeret, azt szép halállal ajándékozza meg. Béky Gellért régi kedves bibliáját olvasta, amikor megállt a szíve. Nem bírta tovább a mindennapos odafigyelést.
A fiatal Weöres verse örök bátorítás: „Isten vendége vagy e világon! / Miért nem hagyod, hogy a házigazda / minden termét sorra nyitogassa, / minden kincsét rendre megmutassa?” Gellért atya tudta, hogy az élet ajándék. S ha itt van, túl a kilencvenedik évén, akkor még várnak tőle valamit. A Teremtő fontos feladatokkal bízta meg. Legelőbb azzal, hogy Tahifalva kis kápolnájában beszéljen, aranyba vonja, igaz útravalóval lássa el hallgatóit. Bölcsességgel és derűvel magyarázza az igét, s amilyen észrevétlenül megjelent, úgy is távozzon az oldalajtón.
Olvasó írja
Fábián – így hívják az ismerősömet – igaz ember. Szereti a munkáját, mikor mi adódik. Kertészkedés, fűnyírás, gazolás, telek rendben tartása másoknál, vagy tevékenykedés otthon, a ház körül. Sütni-főzni is tud. A fiának szokott segíteni a vállalkozásában. Grillcsirkét szállít a megrendelőknek. Fábián már nem fiatal. Szép kis házat épített egy sváb faluban. Itt élte le éveit kedves élete párjával. Aki, sajnos, időskorára agyvérzést kapott. Lebénult, beszélni se tud. Csak annyit tud kimondani a fejét ingatva, hogy: „Ide-oda.” Ezzel a két szóval, s kifejező tekintetével kommunikál. Jól van? – kérdezem. „Ide-oda”– mondja, és csóválja a fejét. Tehát, szo-szo, la-la. Megvan.
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Jn 1,5)
– Kapcsolja ki rögtön! Meglátják a fényt, és nekünk annyi!
Majdnem kiejtettem kezemből a mobilt, amikor a férfi rám kiáltott. Nagyon megijedtem. Zavartan nézett rám, a feldúltságtól nyakán kidagadtak az erek. Vonásai csak lassan kezdtek szelídülni. Lesütötte a szemét, fülére tapasztotta mindkét tenyerét, majd összegörnyedve előrehajolt. Homloka a térdéhez ért. Nyögve sírt, mint a csecsemők.
VI. Pál pápa apostoli buzdítása – Befejezés Úgy gondoltuk, hogy ennek a szentévnek a közepén a Szent lélek sugallataihoz híven járunk el, ha a keresztény hívektől azt kérjük, hogy ezen az úton forduljanak az öröm forrásai felé. Szeretett testvéreim és gyermekeim, ugye helyénvaló, hogy vidámság töltsön el bennünket, miután szívünk végigelmélkedte vagy újból felfedezte ennek főbb indítékait? Nagyon egyszerűek ezek az indítékok: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk; ő pedig Lelke által szüntelenül átölel minket, belénk árasztott életével átjár minket; mi pedig Jézus feltámadásának útját követve életünk boldog átdicsőülése felé sietünk. Különös lenne, ha ez az örömhír, mely az egyház allelujájában tovább cseng, nem nyújtaná az üdvözültek boldog tekintetét.
A művészet szent minden területén, évszakokban, napszakokban, felhők prémvidékén, hajlatok patakmedrénél, kifutó rétsávokon. Síterepen, ihlet-álmodó pályákon, ahol tárgyak, növények létében születik a kezdettől elgondolt szépség, harmónia, a művészet lényege.
Teljesség igényű művészet – az élet mása vagy, mit vallasz a kisvilágokról? Az olasz Segantini képeit nézegettem; ő azt akarta, hogy egyetlen műben egyesüljön a mindenszépség, mely elvezet az ember érzésétől a „természet isteni értelméig”.