Böjti idő

Nagyböjtben kicsit oda kell figyelnünk az étkezésünkre. Meglepő, milyen nehéz is megtartani a húsmentes étkezést. Úgy megszoktuk a reggelihez a párizsis vajas kenyeret, vagy egy kis pörköltet a főzelékre, hogy gyakran éhesen maradunk a húsmentes napokon.

Érdemes azonban felidéznünk egy történetet, amelyet John Lukacs, azaz Lukács János, a magyar származású jeles történész írt meg egyik életrajzi ihletésű könyvében.

Egy igaz ember

Olvasó írja

Fábián – így hívják az ismerősömet – igaz ember. Szereti a munkáját, mikor mi adódik. Kertészkedés, fűnyírás, gazolás, telek rendben tartása másoknál, vagy tevékenykedés otthon, a ház körül. Sütni-főzni is tud. A fiának szokott segíteni a vállalkozásában. Grillcsirkét szállít a megrendelőknek. Fábián már nem fiatal. Szép kis házat épített egy sváb faluban. Itt élte le éveit kedves élete párjával. Aki, sajnos, időskorára agyvérzést kapott. Lebénult, beszélni se tud. Csak annyit tud kimondani a fejét ingatva, hogy: „Ide-oda.” Ezzel a két szóval, s kifejező tekintetével kommunikál. Jól van? – kérdezem. „Ide-oda”– mondja, és csóválja a fejét. Tehát, szo-szo, la-la. Megvan.

Az Olvasó írja

Szárnyától megfosztott rab madár – Nem tudok napirendre térni egy szomorú értesítés fölött. „Mátéffy Attila Balázs bencés szerzetes életének 83., szerzetességének 64., áldozópapságának 60. évében a betegek szentségével megerősítve, 2009. január 22-én hazatért mennyei Atyjához…”