A lelkiismeret nyugtalanít. Hiszen egy-két éve már hírt kaptam Balázs atya felől, hogy Pannonhalmán van. Terveztem is meglátogatását, de valami mindig közbejött. Pedig tartoztam neki egy vallomással. Még életében kellett volna elmondanom neki, mennyire hálás vagyok. Mert mindent, amit életemben elértem, közvetetten neki köszönhetek. Ha végignézünk életpályáján, egy alázatos szolga munkásságát követhetjük nyomon. A legmagasabb „hivatal, amit “elért, a lelkészség volt, de többnyire csak segédlelkészként, kisegítőként dolgozott.
Tatabánya egy kis templomában, az úgynevezett hetes-telepen találkoztunk. Két öregasszonyon és rajtam kívül alig volt „közönsége” miséinek. Megerősíthetem, amit apátja ír az elköszönő levélben: Vérbeli szónok volt, a katolikus hit védelmezője. Engem, a tizenéves fiatalt magával ragadott lelkesedése. Boldogan jártam hozzá külön hittan foglalkozásra. Akkor még nem tudtam, milyen kockázatokat jelenthetett ez számára az ötvenes években. Tőle kaptam – több mint ötven éve! – a mára már szinte rongyosra olvasott Bibliámat, de német, latin szótárt is adományozott. A latin alapjaival nála ismerkedtem meg. Balázs atyától sok szép olvasnivalót kaptam, Kaszap István, Bogner Mária Margit élettörténetét. Különösen „Kaszap Pista” lelkisége fogott meg – így neveztem őt. Rendszeresen vezetett kis naplómban idéztem tőle: „Nincs középút: vagy szent vagy meghasonlott!” – A szentség, sajnos, igen messze van, de a törekvés azért megmaradt… Igen, valóban nagyon sokat tanultam Balázs atyától. Megfogalmazódott bennem: én is szerzetesi iskolába szeretnék járni. „Jó, mondta Balázs atya. És te leszel a rendfőnöknő!”(…) Hát igen. A középszerűség nem volt Balázs atya kenyere. Ezután megkereste édesapám a Patrona Hungariae leánygimnáziumot Budapesten. Szép négy esztendőt töltöttem el ott, amiért ma is hálás vagyok alma materemnek. További pályámra meghatározó volt, hogy ide jártam. Sose jutottam volna azonban a zárdaiskolába, ha lelkiatyám nem bátorít rá. Ne vádoljanak meg, kérem, nagyképűséggel Balázs atya idézett mondatáért. Valamit látott bennem. S valamire bátorított. Végül is, ha világi pályán is, de a Jóisten elég magasra vezérelt. Az első szabadon választott kormány tagja lettem. A magyar Bankfelügyeletet vezettem. Egyetemi tanár, a tudományok doktora lettem, s ma is a katolikus egyetem tanára vagyok. Nem tudom, mi mindent jelentenek a búcsú-értesítő szavai: sokat küzdött önmagával és környezetével. Én csak azt tudom: nagyszerű ember volt. A rab madár felrepült az örök szabadság honába. Álljon jobbodon, közel hozzád, Uram, Jézus.
