Mindannyian misszionáriusok vagyunk…

Az idei, február 14-ei találkozó központi gondolata Szent Pál évéhez kapcsolódott, azzal a céllal, hogy „a népek apostolának” példáját figyelve a fiatalok ismerkedjenek az egyház missziós tevékenységével, képet kapva arról, hogy modern világunkban hogyan lehet ezt megvalósítani. A katolikus világ hetedik legnagyobb férfi szerzetesrendjének, az Isteni Ige Társaságának, a verbita közösségnek tagjai – két pap és hat teológus (Erdélyből, a Fülöp-szigeteki Ghánából és Indonéziából) – a lelki ajándékok mellett a sokszínűség élményével ajándékozták meg a fiatalokat.

Életük és hivatásuk a misszió

– Nehéz beszélni a szerzetességről azon a napon, amikor a szerelmesek a Valentin-napot, egymást ünneplik – kezdte gondolatait Ohoiledwarin Ellias (Eli atya), indonéz származású verbita szerzetes, aki nyolc éve szolgál Magyarországon. Ezen a napon viszont Szent Cirill és Metód szláv misszionáriusokra is emlékezik az egyház. Eli atya bemutatta a rendet, az alapító atyák – Szent Arnold Janssen német pap és P. Josef Freinademetz – életét, törekvésüket. A világon több mint hetven országban – Magyarországon Budatétényen és Kőszegen – működnek missziós szerzetesek. Bizonyos területeken a nők érzékenysége sokkal jobban megnyeri az emberi szíveket, ezért női missziós rendet is alapítottak. Őket a „Szentlélek Szolgálói” névre keresztelték el. Emellett az alapító azt is erősen hangsúlyozta, hogy a misszió eredménytelen imádságos támogatás nélkül. Ezért megalapította a „Szentlélek Szolgáló Örökimádó Nővérek” társaságát, akik állandóan az Oltáriszentség mellett virrasztanak, odaadó imádságban. Ők egész életükben a rendházban maradnak, az utcára sem mennek ki.

Küldetésük a pogányokhoz szól

A szerzetesi hármas fogadalmon (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett a verbiták alapvető célkitűzése a katolikus világmisszió. Mindenek előtt ott dolgoznak, ahol az evangéliumot még nem, vagy nem kellő mértékben hirdetik, és ahol a helyi egyháznak szüksége van segítségükre. A rend elöljárója bármikor, bármilyen más kulturális környezetbe áthelyezheti a szerzeteseket: erre mindig készen kell állniuk. Munkájuk, a világmisszió sokféle módon jelenik meg: a Szentíráson alapuló apostolkodásban, a missziós öntudatképzésben, az igazságosság, a béke és a teremtett környezet megőrzésében és a sajtó révén történő apostolkodásban.

Eli atya mindezeket részletesen kifejtve külön kiemelte a mindennapos bibliaolvasást, elmélkedést, megosztást. Fontos feladatuk a Biblia szövegének lefordítása is, ha az adott nyelven az még nem áll rendelkezésre. Plébániai missziójuk során évente két hétvégén családoknál laknak, iskolai programokon vesznek részt, evangelizálnak a piacon, énekelnek az utcán. Falvakban barátságosabban fogadták, míg a nagyvárosokban, kezdetben szektásokként kezelték őket. Nyári missziós táborokat szerveznek gyermekeknek, fiataloknak, ifjúsági lelkigyakorlatot, közös imádságos virrasztásokat tartanak, önkénteseket képeznek a missziós munka számára. A verbiták rendkívül fontosnak tartják a tömegkommunikációt: minden országban van saját folyóiratuk, honlapjuk, több országban rádiójuk is működik.

Mindannyian misszionáriusok vagyunk

Mi a misszió? Megkérdezni a másik embert. Megtalálni benne azt, ami a szívében van, az istengyermekséget, ami csak így kerül felszínre, ha megkérdezed, és ő elmondja azokat a boldogságokat, azt a bánatot, amit önmagában hordoz. Jézus is ezt akarja előhozni… A bemutatkozás után a szerzetesek pantomim-előadása a missziós munka legfontosabb módszerére, a párbeszédre hívta fel a figyelmet, majd a felmerülő kérdéseket, gondolatokat kis csoportokban osztották meg egymással a résztvevők. Az egész világ missziós terület. Ezért mindannyian keresztelésünktől fogva misszionáriusok vagyunk. A missziós munka az egész emberrel foglalkozik. Ma sokak számára Isten a nagy ismeretlen. A modern világban sok boldogtalan ember él.

Az ázsiai kultúrából érkezett Eli atya nehezen szokta meg azt a képet, amelyet nap mint nap tapasztalt Magyarország utcáin. Például a fiatalok nyilvános helyen csókolóznak – Indonéziában ez udvariatlanság, és ezért büntetés jár. Ha itt ilyen szenvedélyesek az érzések, miért van annyi sikertelen házasság, annyi boldogtalan ember? Itt, Európában, Magyarországon az emberek nehezen tudnak összehozni egy találkozót, nincs idejük, állandóan az órájukat nézik. Eli atya hazájában tengernyi idő van a másikra. Itt nehezen szólítják meg a másikat, ha rámosolygunk egy idegenre, gyakran azt hiszi, kinevetjük őt, vagy valamilyen hátsó szándékkal tesszük. Beteg és bizalmatlan világ jelei ezek, ezért a misszionáriusok legfontosabb feladatuknak az emberek gyógyítását tekintik. És – realisták lévén – hangsúlyozzák, ezt a családban, a legközvetlenebb környezetében kell elkezdenie mindenkinek: tanítsuk meg egymást beszélgetni, mosolyogni, adjunk időt a másiknak. A mintegy százharminc fiatal nagy érdeklődést tanúsított a szerzetesi életmód iránt, így személyes kérdéseikre is választ kaphattak az egész napos program során.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..