Beszélgetés Pedro Aguadóval, a piarista rend generálisával – Az esztergomi Szent Adalbert Központban ülésezik június 30. és július 21. között a Piarista Rend 47. egyetemes káptalana. A tanácskozáson a következő hat évre ismét Pedro Aguadót választották meg a rend generálisának. A régi-új elöljárót a piarista rend mai helyzetéről és a jövő terveiről kérdeztük.
Az „Igazságosság, Béke és a Teremtés Megőrzése” (JPIC) pasztoráció a verbita rend missziós tevékenységének egyik legfőbb formája. Törekvései párhuzamba állíthatók a VI. Pál által létrehozott Iustitia et Pax pápai bizottság célkitűzéseivel, melynek feladata a katolikus egyház szociális téren végzett szolgálatának erősítése. A JPIC-pasztoráció a világ igazságosabbá és békésebbé tételét, az emberi jogok védelmét, valamint a teremtett világ megőrzését tekinti küldetésének. A különböző missziós programok a társadalom peremén élő szegények és elesettek, valamint a szociális igazságtalanság és az emberi erőszak miatt szenvedők pártfogását is szolgálják.
A nevelés által evangelizálni címmel Pedro Aguadóval, a piarista rend generálisával készítettünk interjút. A Teremtésvédelem rovatban a csökkenő vízkészletről, a családoldalon a katolikus családegyesület új, házasságról szóló kiadványáról írunk, illetve képes riportban bemutatjuk a balatoni vízi rendőrök szolgálatát.
A Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa és a Lutheránus Világszövetség tagjai július 14–21. között Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartják közös konferenciájukat. A Luheránus–Római Katolikus Közös Bizottságba mintegy húsz, az ökumenikus párbeszédben részt vevő teológus érkezik a világ minden tájáról. A két egyház a II. Vatikáni Zsinat óta keresi egymással a párbeszéd lehetőségét. A lutheránus … Olvass tovább
„Már késő este volt, amikor megérkeztünk. Úgy volt, hogy egy kint élő ismerősünk kijön értünk a reptérre, de aztán mégsem tudott jönni, így vonattal kellett mennünk. Valahogy eljutottunk a vasútállomásra, és az első éjszakát ott, a londoni King’s Cross pályaudvaron töltöttük. Másnap reggel felültünk a vonatra, és elindultunk Lincolnba, a városba, ahol letelepedni készültünk. Amikor megérkeztünk, letettük a bőröndöket az állomás közepére, és vártunk, hátha felbukkan az ismerősünk. Délután a rendőröket is ránk akarták hívni, hogy mit ácsorgunk ott egész nap. Ekkor előkerült az ismerősünk, és szerzett nekünk egy szobát valahol. Megérkeztünk a szállásra, már nagyon fáradtak voltunk, ám alighogy álomba merültünk, kopogtak az ajtón, és közölték: el kell mennünk, mert az, aki a szobát kiadta, nem értesítette a többi lakót, hogy jövünk. Este kint álltunk az utcán. Már megint.” Így kezdődött Nagy Krisztián nagy-britanniai története.
Gondolatok a Magam ura című film kapcsán – Egy fiatal férfi sportcipőt úsztat a hegyi tóban, tájba illő külsejű békát szemlél, erős sodrású hegyi patakon kel át, illetve kitartóan fut a norvég vadonban. Martinnak mindene megvan, amiről első blikkre azt gondoljuk, hogy a magafajta ember vágyhat: kedves feleség, külvárosi családi ház, biztos meló és egy hatéves forma, egészséges fiúgyermek. Ő mégsem elégedett az életével. Ezért időről időre elmegy futni az erdőbe, ahová nem visz magával mást, csak a kék túrazsákját, hálózsákot, pár váltás holmit, telefont fülhallgatóval, és nem utolsósorban cenzúrázatlan, „ki vagyok, ha senki se lát” gondolatait. Ez utóbbiakból válogattunk.
Szülei gazdag parasztok voltak. Anna-Mária tíz gyermek közül az ötödikként született 1779. november 10-én Jallanges-ban, Kelet-Franciaországban. Tizenhat éves korában különleges kegyelmeket kapott: többször is megjelent neki Szűz Mária. Ekkor ébredt rá, hogy a szerzetesi élet a hivatása. 1798-ban családja jelenlétében a szegények és a gyermekek szolgálatára szentelte magát
Hetven rendőr szolgál a Balatonon, a tó körül hat vízi rendészeti őrs működik. Siófokon, a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságon jártunk. Fotó: Kissimon István