Arcok és vallomások a Shalom közösség siófoki „örömtáborából” – „Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba járnak, zenét hallgatnak, és a barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik az első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre. (…) Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik a világban élnek, meg tudják ízlelni a világ jó dolgait, mégsem világiasodnak el.” Ez a többnyire Ferenc pápának, néha II. János Pál pápának tulajdonított írás, amelynek szerzője, meglehet, hogy valójában egy ismeretlen brazil, igencsak aktuális és életszerű: mert akárhogy is, a „shalomosok” épp ilyenek.