Roger testvér születésének centenáriumán 1983-ban történt első budapesti látogatása jut eszembe. A kommunista hatalom birtokosai nem viselhették el, hogy Gaizler Gyula orvos, a korabeli katolikus szellemi élet jeles képviselője hatósági és egyházi engedély nélkül, személyes ismerőseként meghívja Magyarországra a taizéi közösség világhírű vezetőjét.

A ferences öregdiákok – barátokkal, ismerősökkel kiegészülve – ismét nekivágtak immár évenként szokásos autóbuszos zarándoklatuknak, Szent Ferenc nyomában. A szervezés munkáját az Udvarhelyi testvérpár, Olivér és Nándor vállalta most is magára, a lelkivezető pedig hagyományosan Tömördy Viktor atya, ferences szerzetes, főiskolai tanár, egyháztörténész volt. Az idei út különlegességének számított, hogy velünk tartott Prokopp Mária, az ELTE emeritus professzor asszonya, a ferences világi rend tagja, aki bámulatra méltó szaktudásával és lelkesedésével szinte egyetemi kurzust tartott a társaságnak az öt nap alatt. A Giottónak tulajdonított mondás kísért minket: „Mindenkinek bőven adj, feltűnés nélkül.” Így utazni jó, s eltűnődni közben, fölnyitni létezésünk egy újabb élmény-lapját. Sokfelé jártunk, sok mindent megtekintettünk ezeken a napokon, utunkat – és figyelmünket – elsősorban Szent Erzsébet életének egyes állomásai határozták meg.