Riport az irgalmasság rendkívüli szentéve római megnyitásáról. Kerek lett minden címmel interjút készítettünk Horváth József rákkutatóval, aki egy cigánytelepen nőtt fel. Emellett közöljük a „Muzsikál az erdő” novellapályázaton első helyezés elért írást, illetve Jókai Anna immár ünnepekre hangolt gondolatait is.
Évről évre megtörténik velünk, hogy hetekig tartó fejtörést, egyeztetést, boltba rohangálást igényel, míg összeállítjuk, hogy mit vigyen az angyalkánk a karácsonyfa alá. Mert ajándék az kell – gondoljuk. (Meg persze sütemény, függönymosás, színtelen izzókészlet, háromra kisült hal, gyerekeknek betlehemes – és csak akkor jöhet a Lukács evangéliuma, meg a Fel nagy örömre…) Szóval az ajándék az az, ami kell: a gyerekeinknek azért, mert ők még kicsik. Az unokahúgoknak is, mert már tizenöt éve adunk. A szomszédasszonynak is, mert ő is adott. A kollégáknak is – ha lehet, valami házi készítésű finomság –, hogy lássák: remek háziasszonyok (is) vagyunk. Aztán hosszú listába fogunk, excel táblázatot készítünk arról, hogy mi mindent kell tennünk (és vennünk) még Jézus születése alkalmából.
Nem véletlenül kaptuk Ferenc pápát, aki mindig a szolidaritást hangsúlyozza. Amíg szegények vannak köztünk, nem ringathatjuk magunkat a kényelmünk illúziójában, nem ülhetünk nyugodtan a kényelmes lakásunkban, a terített asztalunknál, autóval, nyaralóval a hátunk mögött. Nem csukhatjuk be a szemünket, a szegénység, a hátrányos helyzet, a nyomor láttán – fogalmaz karácsony alkalmából megjelent interjúkönyvében dr. Beer Miklós. A váci megyés püspök részletesen is elmondja gondolatait a menekültügyről, a kereszténység jövőjéről, a politikai megosztottságról, és a tőle megszokott nyíltsággal beszél a paphiányról, a cölibátusról, de még a fogamzásgátlásról is.
Az ünnep része a mézeskalács – Mézeskalácsból készült babák, házikók, szívek, huszárok és angyalok közt ülünk Tószegi Judit mézeskalács-készítővel. A karácsony varázslatos „kelléke” ez az ínycsiklandó sütemény, amelynek már az illata is az ünnepet idézi. Vendéglátómtól egy Mézi babát kapok kóstolóba. A vicces figurát a Shrek című mesefilm tette nálunk népszerűvé. Aggódva harapom le a fejét, de úgy látom, nem fáj neki. Készítője pedig mesélni kezd a mézeskalács titkokat rejtő, izgalmas történetéről, amely a kis babánál több ezer évvel idősebb.
Miért nézzünk télen izlandi filmet? – Már megszokhattuk, hogy időnként érkeznek érdekes filmcsemegék a gejzírek szigetéről is, de most ősszel valami több történt. Az októberben bemutatott Fúsi című film után még egy remek alkotás landolt a magyar mozikban Izlandról. A két film között érdekes kapcsolat, hogy a Fúsi címszerepét szenzációsan alakító Gunnar Jónsson a Kosokban is feltűnik a vásznon.
Nick Vujicic rendkívüli története az igaz szerelemről – Napjainkban, a Tinder-randik korában az ember azt gondolná, mi sem egyszerűbb, mint ismerkedni. Csak letöltöd a társkereső alkalmazást a telefonodra, nézegeted a környékbeli fiúk, lányok fotóját, jobbra húzod, balra húzod, attól függően, hogy tetszik-e, és hopp, máris egy pár vagytok, kezdhettek csetelni. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. Internetes oldalak és okostelefonos applikációk ide vagy oda, sokan keresik, és mintha ma egyre nehezebben találnák a párjukat. Hogy miért, ki tudja. Annyi azonban bizonyos, nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy rátaláljunk a tökéletes szerelemre. Erről szól Nick Vujicic és felesége, Kanae története.
Angyalszárny-suhogást hallok. Itt keringenek köröttünk, s nézik, miként boldogulunk e világban. Nagyot nevetnek egy-egy szánalmas próbálkozásunkon, jóllehet, megerősítik szándékunkat. Azokat mindenképp, amelyek jobbításról, békéről, szeretetről, segítésről, irgalomról szólnak. Olykor pajkosan összekacsintanak velünk, s hagyják, hogy sokszorozzuk a jót, hiszen az ember eredendően jóra teremtett lény.
Gondolatok a szentév kezdetén – Ferenc pápa a szeplőtelen fogantatás ünnepén rendkívüli szentévet nyitott, amelynek témájául az egyik legjellegzetesebb keresztény erényt, az irgalmat jelölte meg. A Szentírás üzenete és a hagyomány szerint az irgalom a nyomorúságos helyzetben levő ember iránt megnyilvánuló szeretet, amely bűnök elkövetése esetén mindig magában foglalja a megbocsátást is. Ez az üzenet arra indít minket, hogy bűnöktől súlyosan megsebzett világunkban feltegyük a kérdést: Valóban meg tudunk-e bocsátani azoknak, akik ellenünk vagy a közösség java ellen vétkeztek? Hétköznapi tapasztalataink ugyanis gyakran ellentmondanak e kötelességünknek. Nehezen gyógyuló sebeket hordozunk magunkban, amelyeket velünk együtt küzdő emberektől vagy a környezetünkben élő népektől kaptunk.