Szakadatlanul hullott a hó. Orromat a hideg ablaküveghez nyomtam, hogy közelebbről láthassam a kinti mesevilágot. Az ünnepi díszbe öltözött fákat, a szétnyíló ágú bokrokat, a szürkeségbe vesző dombokat, a hópihékké változó tejes eget.
Karácsonyi számunkban többek között Böjte Csaba ferences szerzetessel, Kocsis Fülöp metropolitával, Hetesi Zsolt fizikussal, Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal, Gryllus Vilmos zenésszel és Borbás Marcsi műsorvezetővel olvasható interjú. Emellett írunk a Bárka közösség első, franciaországi műhelyéről, a püspökszentlászlói Mária életét felidéző meditációs útról, valamint a boldog házasság akadályairól és lehetőségeiről is.
Betlehemkiállítás a Néprajzi Múzeumban – Assisi Szent Ferenc 1217-től remeteségben élt az umbriai Greccio mellett, de igen szerette a városlakókat is, gyakorta meglátogatta őket, hogy prédikáljon nekik. Isten Szegénykéje 1223 karácsonya előtt ajándékkal lepte meg az embereket. Egy János nevű gazda segítségével jászlat állíttatott fel, mellé szalmát, szamarat és ökröt hozatott, és pásztorokat kért meg arra, hogy elevenítsék fel Jézus születésének szent eseményeit. Greccióban azóta mindennap karácsony van, hiszen a zarándokhellyé vált település olyan pápai kiváltságot kapott, hogy az év bármely szakában bemutathat karácsonyi szentmisét.
A betlehemeknek s az első karácsonyéjszakát ábrázoló képeknek hagyományos alakja az ökör és a szamár. Ismerősként köszöntjük őket, nemcsak azért, mert megszoktuk, hogy ott vannak a kis Jézus közelében, hanem azért is, mert valóban odaillenek a jászol mellé. Mégsem árt tudnunk, hogy az evangélium karácsonyi beszámolójában kifejezetten nem esik szó róluk. A Biblia íróinak nem szokása, hogy egy-egy esemény színhelyét pontosan leírják, figyelmük rendesen csak a lényeges szereplőkre irányul. Jézus születéséről is csak ennyit ír Szent Lukács: „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (2,7).
Kitől való ez az idézet? – kérdeztem a magyarfüzetem fölé hajolva.
− A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül.
− Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette gyapjúszvetterét, és kiment a kertbe. Tavasztól az első fagyokig mindig ott talált rá az este.
Karácsonyi léleknyitogató Jókai Annával – Jókai Anna szerint annak a nemzetnek, amelyiket számos megpróbáltatás ért, nagyobb a küldetése is, ugyanakkor több kegyelemben részesül. A Kossuth-nagydíjas írót, a nemzet művészét a magunkba nézés dilemmái, az irgalmasság cselekedetei mellett az ünnepvárás, a karácsony misztériumáról, valamint már elkezdett, Átvilágítás című memoárkötetéről kérdeztük.
Ma már el sem tudjuk képzelni nélküle az ünnepet, pedig – bár eredete, szimbolikája régre nyúlik vissza – a karácsonyfa állítás az egyik legfiatalabb karácsonyi szokásunk. Mai formájában Európa-szerte, így hazánkban is, illetve a tengerentúlon csak a XIX. század folyamán terjedt el széles körben.
Az idei év októberében, a Vatikánban tartott püspöki szinódus utolsó napjaiban a Szent Péter-bazilikához vezető úton, az Auditorium Conciliazione előadóteremben Nomadelfia lakói mutattak be egy musicalt I ragazzi di don Zeno (Don Zeno fiai) címmel. A szinódus témája a család helyzete volt, az előadás pedig egy olyan pap kezdeményezéséről szólt, aki 1948-ban elhagyott, árva gyerekekből Nomadelfia néven hozott létre egy közösséget, amely ma is működik az olaszországi Grosseto városa közelében. Az irgalmasság rendkívüli szentéve kezdetén érdemes megismerni Don Zenót és árva gyermekeinek közösségét, amely sok tekintetben hasonlít Böjte Csaba ferences atya erdélyi kezdeményezéséhez.