Szent André Bessette
André Bessette a kis út szentje – nem volt rendalapító, nagy teológus, de még pappá sem szentelték. Portás volt, aki Istenbe kapaszkodott nehéz sorsában, majd másoknak is megmutatta a hit életet adó erejét.
Receptek nem csak háziasszonyoknak
Ünnepi beszélgetés Borbás Marcsival – Az ünnepek közti „fotelben ülős” estéken egy szakácskönyvet olvasgattam. Zöldséges felfújtak, lepények, hal- és húsételek színes-szagos leírásai sorakoztak benne a Kárpát-medencéből. A kötetet lapozgatva végre nem azt éreztem, hogy „á, én ezt úgysem tudom elkészíteni”, vagy hogy „erre nekem úgysincs időm”, hanem azt, hogy „van kedvem főzni”. Köszönhető ez annak is, hogy egyik-másik recept rövid bevezetője elkalauzolt egy régi parasztház konyhájába, a nagymama kredencének polcaira, vagy egy vidéki táj és család sajátos szokásvilágába. Borbás Marcsi – immár kétkötetes – Sűrűje című recepttárában nemcsak az ízek birodalmába enged betekintést, hanem felhívja a figyelmünket arra is: valóban nem mindegy, mi kerül az asztalunkra. Ám még ennél is fontosabb, hogy az ételeinket valódi közösségben fogyasszuk el, és „a család minden tagja nyugodtan és jókedvvel üljön le enni”. Ünnepi és hétköznapi menükről, a tudatos háziasszony ismérveiről beszélgettünk, és arról, milyen a valóban egészséges étel, amelynek egyáltalán nem kell feltétlenül divatosnak lennie.
Helyükre kerülő mozaikok
Értelmi sérült kézművesek és alkotásaik a franciaországi Trosly-Breuil-ben – Van egy alig kétezer lelkes, kicsiny falu Észak-Franciaországban, az erdő szélén, Compiègne városától néhány kilométerre. Trosly-Breuil a neve. Ez az a település, ahol mintegy ötven évvel ezelőtt Jean Vanier és két értelmi fogyatékossággal élő fiú közösségéből megszületett a Bárka, és ahol ma már mintegy háromszáz értelmi sérült él kisebb közösségekben, ép segítőikkel együtt. Közülük sokan napjaik nagy részét egy kézműves műhelyben töltik, ahol többek között mozaikokat és kerámiákat készítenek, gyertyát öntenek, és szappant főznek, hogy aztán helyi kis üzletükben adják el a termékeiket.
„A kulcsszereplők az édesanyák”
A gyermekvállalás szocializációs háttere – Nemrég megjelent Benda József oktatáskutató A szakadék szélén című könyve, amely népesedési krízisünket a gyermekneveléssel és iskolarendszerünk működésével hozza összefüggésbe, és konkrét javaslatokat tesz a helyzet megmentésére. Javíthatatlanul optimista, cselekedni vágyó embert ismertünk meg a szerző személyében.
Vigasztaló hangok – Arvo Pärt nyolcvanéves
2015. szeptember 11-én töltötte be nyolcvanadik életévét Arvo Pärt észt zeneszerző. Ebben az esztendőben a világ számos pontján, köztük hazánkban is sokszor csendültek fel művei. Budapesten az Észt Intézet szervezésében klub is alakult, ahol olyan filmeket vetítettek, amelyekben az ő műveit is felhasználták. (A nagy érdeklődésre való tekintettel a moziestek jövőre is folytatódnak a BMC könyvtárában.)
Elizabeth Ann Seton
Elizabeth Ann Bayley néven született 1774. augusztus 28-án New York meghatározó családjainak egyikében – édesapja és édesanyja ősei az első telepesek között érkeztek az Újvilágba. Neveltetése szerint az episzkopális egyházhoz tartozott. Hároméves volt, amikor édesanyja meghalt. Mostohaanyja aktív társadalmi életet élt, támogatta a szegényeket, és saját házukban „élelmiszerbankot” működtetett. A fiatal Elizabeth mellette tanulta meg a szeretetszolgálat fontosságát.
Ferenc pápa újévi homíliája
Újév napján, Isten anyja ünnepén az idők teljességének jelentőségéről elmélkedett Ferenc pápa. A teljességet Istenből kiindulva kell értelmezni. Amikor Isten elhatározta, hogy beteljesíti ígéretét, megvalósult az idők teljessége az ember számára. Ezzel szemben áll a drámai történelmi tapasztalat: a negatív jelek Isten távollétére utalnak. A bűn táplálta nyomorúság látszólag ellentmond a Krisztusban megvalósult idők teljességének. … Olvass tovább
Szeretetbe csomagolva – Beszélgetés Gryllus Vilmossal
Mikulás vagy Télapó? – hangzott el a kérdés az egyik fővárosi mozi termében. A választ ugyan magunk is kitalálhattuk volna, de helyettünk Gryllus Vilmos Kossuth-díjas zeneszerző és előadóművész mesélte el. „Történt egyszer, hogy egyik évben Mikulás vállára vetette a zsákját, amikor is egy nagyot nyilallott a háta, lerogyott, és ágynak esett. Fájós derékkal fekve épp azon töprengett: hogyan fogja elvinni a gyerekekhez az ajándékokat, ha meg se bírja emelni a nehéz puttonyt? Ekkor kopogtattak az ajtaján: Télapó érkezett a messzi északról, aki a hófelhőket fújja-rázza, fehér takaróval borítja be telente a földet. Nos, Télapó csodálkozva látta, hogy Mikulás az ágyat nyomja betegen decemberben, és jószívűen felajánlotta, hogy idén elviszi a gyerekeknek ő a csomagokat, ha kap megfelelő cím- és ajándéklistát. Így is történt, Télapó Mikulás felépüléséig évekig hordta a gyerekek cipőjébe az ajándékokat. De mi történt akkor, mikor Mikulás végre meggyógyult?” A kérdésre Gryllus Vilmos tovább meséli a választ gyerekműsorain – dalokkal, történetekkel, csellóval, furulyával, hegedűvel, angyalokkal, és nem utolsósorban, ahogy ő fogalmazza, mindezt „szeretetbe csomagolva” adja. Legelőször erről kérdeztem.