Kétségtelen, hogy a 2015-ös esztendő kiemelkedő eseménye volt Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája, amelyet június 15-én délben mutattak be a Vatikánban. Már a pápa beiktatása (2013) után néhány héttel hírek érkeztek arról, hogy a szentatya egy olyan enciklika megírása készül, amelyben egy, az egész világot hosszú távon megrengető problémát, a környezetrombolást, valamint a szegénység kérdését egyszerre kívánja tárgyalni. A teremtett világ védelme, illetve a társadalom leszakadt rétegeinek, a szegénység gondjainak kezelése szervesen összekapcsolódik.

Magyar Ferenc, az Új Ember egykori felelős szerkesztője, az ismert katolikus szépíró száz esztendeje született az Ipoly melletti palóc régióban. Fiatalon részt vett a felvidéki katolikus szövetségek, így a KALOT munkájában is, majd mint a csíksomlyói népfőiskola igazgatója nagy körültekintéssel szolgálta a hazai katolicizmus nemes ügyét. Szerteágazó tapasztalatait, tudását 1947-től már a megjelenő Új Ember körében érvényesítette. Rövid idő alatt a katolikus hetilap egyik meghatározó munkatársává emelkedett, utat nyitva publicisztikai és szépírói munkásságának.

Amikor novemberben interjút kértem tőle közelgő hetvenedik születésnapja alkalmából, nem könnyen állt kötélnek. Kedvesen csak annyit mondott, sem ő, sem az élete nem túl érdekes ehhez. Ám miután megnyugtattam, hogy elsősorban arról kérdezném, mi foglalkoztatja mostanában, kedvességéhez a tőle megszokott lelkesedés is hozzátársult. Advent első vasárnapja után találkoztunk Sümegen, ahol egyszerű, de nagyszerű vendéglátásban részesített bennünket. Komoly kérdéseket érintő, mégis jó hangulatú beszélgetésünk a derű ideje is volt. Barsi Balázs lánglelkű szónok és ízig-vérig ferences lélek (aki például nem mulasztja el esténként meghallgatni a rádióban az esti mesét). Olyan ember, aki mellé jó odakuporodni, akit jó egyszerűen csak hallgatni.