Áldott vagy te – Lothringer Éva a várandósok lelkinapjáról
Reggeli rosszullétek, fölös kilók okozta nehézségek vagy a hormonális változások miatti hangulatingadozások jellemzik a várandós édesanyák kilenc hónapját. És valóban előfordul, hogy a kismama nem „áldott állapotnak”, hanem „áldatlan rosszullétnek” éli meg a gyermekvárás bizonyos időszakait. Ám ez a háromnegyed év bővelkedik a lelki és testi élményekben, és nem mellékesen lehetőséget teremt arra, hogy a magzat és szülei már ebben az időszakban is kölcsönösen „gazdagodjanak” egymás által. E folyamatban, több hasznos civil kezdeményezés mellett a Szociális Testvérek Társasága női szerzetesközösség is támogatóan vesz részt. Április 9-én immár többedik alkalommal rendeztek az édesanyák számára várandós lelkinapot, amely segít ráhangolódni az élet továbbadásának misztériumára. A lelkinap céljáról, a várandósság valóságáról és a családot körülvevő közösségek fontosságáról beszélgettünk a főszervezővel, Lothringer Éva szociális testvérrel.
A megtisztulás útja Aquileiában
Nem tartozik a divatos, agyonreklámozott turisztikai célpontok közé. Itália természeti és művészi kincseinek bőségkosarában első pillantásra jelentéktelennek látszó, álmos északolasz településként hever valahol a síkon, közel az Adriai-tengerhez. Aquileia. Ismerős név. Itt játszódik Verdi Attilájának prológusa, az első kép: a rettegett hun uralkodó győzelmesen bevonul a meghódított, lerombolt városba, amelynek elűzött lakói a lagúnákban keresnek menedéket. A legenda szerint e vésznek köszönhető a szigetekre települő, „vízre épült” Velence létrejötte…
Fordulópontok – A Magyar Katolikus Egyház XX. századi történetéről
A Magyar Katolikus Egyház túlélési stratégiái a XX. században címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Doktoranduszok Országos Szövetségének Történelem- és Politikatudományi Osztálya április 1-jén, az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A résztvevők – Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára; Koltai András történész, a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárának főmunkatársa; valamint Tóth Krisztina egyháztörténész, az MTA–PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoportjának tudományos munkatársa – azt vitatta meg, milyen kihívásokkal kellett szembesülnie az egyháznak ebben a korszakban.
Téged, egyedül, örökre – Aranymisés papok Szegeden
Hat arc, hat férfiarc. Az idő különös „megcsalásaként” ötven évvel korábbi hang zeng a szószékről… Ijjas József püspök, apostoli kormányzó pontos, szépen kimért szavai hangzanak fel. S az arcok csillogásában ötven évvel korábbi tekintetek ülnek. Igaz, a vonásokat fél évszázad alatt megfaragta az idő, a szemek azonban a régi módon csillognak. Hat frissen szentelt pap 1966. április 11-én a szegedi székesegyházban: Horváth Sándor, Kisházi Kovács László, Laczkó Ferenc, Szigeti Antal, Tölgyes Tibor és Vasáros József. Indulnak. „Fogadd, kegyes Atya ezt az áldozati adományt, ezt a szeplőtelen hat fiatal életet. Szenteld meg, változtasd át őket, mint ahogyan az Isten népének munkájából kenyér és bor kerül az oltárra, s az Úr átváltoztatja és visszaadja Isten népének mint saját testét és saját vérét, annak lelke táplálására és üdvösségére. Így adjuk át mi is ezeket az ifjakat az egyház papjai nevében. Változtassa át őket az Úr, s szentelje őket a papi rend szentségében.”
Az örömszínész ikonjai – Agárdy Gábor két élete
Tíz éve már, hogy kedvenc szentjei közé költözött. Agárdy Gábor, a nemzet színésze azon túl, hogy estéről estére megajándékozott bennünket játékával, ikonfestőként is ismert volt. Nemcsak szerepeivel, közvetlenségével, emberségével hagyott maga után maradandót, hanem míves táblaképek is őrzik keze nyomát. Feleségének, Rácz Boriskának, az Operaház egykori szólótáncosának köszönhetően pedig tovább él e hagyaték. Az Agárdy-ikonok időről időre ma is közönség elé kerülnek, hogy valljanak a művészről, s üzenjenek, ugyanis ezek a liturgikus alkotások nem díszítőelemként kapnak helyet a templomokban vagy az otthonokban. Az ikonfestők égi üzenetek szolgálói, s mindenkori céljuk, hogy az ikon szemlélője transzcendens kapcsolatba kerüljön az ábrázolt szenttel.
„A társadalom pereme Krisztus teste”
Nemzetközi romapasztorációs konferencia Esztergomban – Senki sem akar vesztes lenni, és szívesebben keressük sikeres emberek társaságát, barátságát, mint a társadalom peremére szorultakét. Ám rosszabbá tesszük a világot, ha nem akarjuk észrevenni benne a rosszat, a fájdalmasat, és nem érezzük magunkéinak az ínséget szenvedők gondjait. Ébredjünk a tudatára annak is, hogy az ínség sokszor nagyrészt éppen a mi közömbösségünk, elzárkózásunk, ítélkezésünk eredménye. Esztergomban április 8-án tíz ország romákat segítő katolikusai gyűltek össze, hogy a nagylelkűség, az irgalom, a közösségvállalás és a szükséget szenvedők iránti elköteleződés fontosságára hívják fel a figyelmet.
„Ezek ám a kemény kérdések!”
Huszonhat országból kétszázötvenkilenc levelet írtak a gyerekek a pápának. Ezek közül harminc olvasható a nemrégiben megjelent Kedves Ferenc pápa! című kötetben. A levelek írói ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel a szentatyának: Hogyan tudott Jézus a vízen járni? Láthatnak-e minket a mennyből a meghaltak? Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? Hol szeretsz a legjobban imádkozni? Mit szeretnél még tenni, hogy szebb és őszintébb legyen a világ?