Számtalan remekművet hozott már létre a filmművészet. Évtizedei alatt az alkotók azt is megtanulták, hogy mivel és hogyan lehet hatni a nézőkre, miként lehet őket – akár jó, akár rossz értelemben – befolyásolni. Az biztos, hogy magam is fel tudnék sorolni néhány olyan filmet, melynek képei még ma is elevenen élnek bennem. Lenny Abrahamson A szoba című filmjét sem fogom egy ideig elfelejteni.

Várhatóan nyár elején jelenik meg Hunyadi János életét feldolgozó regénysorozatának nyolcadik kötete, A hit harcosa; és ha minden jól megy, karácsonyra napvilágot láthat a kilencedik rész is. Bán Mór történelmi ciklusával a legolvasottabb magyar írók sorába lépett. Nemcsak sikeres, hanem igen termékeny szerző is, aki nem volt rest, és egy baráti felhívásnak eleget téve „soron kívül” is emléket állított a nándorfehérvári diadalnak. Az immár spanyol nyelven is olvasható Isten katonái – 1456 című regény a sorsfordító történelmi esemény jelentőségére hívja fel a „feledékeny Nyugat” figyelmét. A beszélgetést azonban a Hunyadi saga végével kezdtük…

Pablo Picasso a Magyar Nemzeti Galériában – Picasso a modern művészet egyik legismertebb és talán legvitatottabb alkotója. Sokféle módon jellemezték őt és alkotásait az idők folyamán. Egykori művésztanáraim a Kisképzőben azt mondták róla, hogy „jó boltos”: nem csoda, hiszen már életében komoly pénzeket fizettek képeiért. Ahogy manapság mondani szokták: „megvalósította önmagát”, és még remekül meg is tudott élni a művészetéből. A legnagyobb vihart kavart képei kubista korszakában készültek. Messze szakadva az addig megszokott látványtól, apró darabokra bontott négyzetekből, háromszögekből álló figurákat, főleg asszonyokat festett az úgynevezett analitikus kubizmus jegyében. Ugyanazon a képen többféle nézőpont jelenik meg. A tömeg elveszti jelentőségét a felülettel szemben.