Ünnepi meglepetés a déli határ mentén
Horváth Kornél tábori lelkész december 24-én végigjárta a déli határt, és minden szolgálatot teljesítő katonát meglátogatott.
Szembogár – plakátok a Vigadó Galériában
Megszokhattuk, hogy a vonat- és a villamossínek párhuzamosan futnak egymás mellett. Elképzelhetetlen, hogy másképp is lehetne. Ám nem mindenki gondolja ezt így. Meghökkentő módon Orosz Istvánnál találkozik egymással a két sín, és nem a végtelenben. Hoppá! Ez már döfi! – mondhatnánk. Minden szokatlanság, ami nehezen elfogadható, általában zavarja a komfortérzetünket, és azonnal azt mondjuk rá, … Olvass tovább
Szenteste Betlehemben – több ezren ünnepeltek Jézus szülőhelyén
Idén is több ezren gyűltek össze szenteste a Palesztin Hatóság területén található Betlehemben, hogy Jézus szülőhelyén ünnepeljék a karácsonyt, és részt vegyenek a Születés temploma melletti Szent Katalin-templomban tartott éjféli misén.
A váci Duna-parton
December 26-án ragyogó napsütésben, kifejezetten enyhe időben jártunk Andris fiammal a parti sétányon, és figyeltük a madarakat. A köveken tőkés récék sütkéreztek, mások előttük úsztak, vagy éppen fenekükkel az ég felé fordulva, grundolva kutattak táplálék után az iszapban.
Szembogár – plakátok a Vigadó Galériában
Megszokhattuk, hogy a vonat- és a villamossínek párhuzamosan futnak egymás mellett. Elképzelhetetlen, hogy másképp is lehetne. Ám nem mindenki gondolja ezt így. Meghökkentő módon Orosz Istvánnál találkozik egymással a két sín, és nem a végtelenben. Hoppá! Ez már döfi! – mondhatnánk. Minden szokatlanság, ami nehezen elfogadható, általában zavarja a komfortérzetünket, és azonnal azt mondjuk rá, ez nem így van a valóságban… Ám Orosz Istvánnál a környező és a tágabb világról alkotott legtöbb kép, bizony, szokatlan, bizarr, szinte földöntúli. Művészetében keveredik a realisztikus ábrázolás a szürreálissal. A látható világ nála gyakran szó szerint a feje tetejére áll.
Újabb holt-tengeri tekercstöredékek
A májusban és júniusban végzett leletmentő feltárás során a Holt-tenger mellett, a Koponyák barlangjában bukkantak a régészek két újabb, igen kisméretű töredékre, amelyeken az idők során olyannyira megkopott az írás, hogy csak különleges elemzéssel fejthetik majd meg azt. A szakemberek még abban sem biztosak, hogy héber, arámi vagy más nyelven íródtak-e a szövegek.
Merre visz a Római Birodalom útja?
A múlt év végén megjelent legújabb kötetem, az Isten lehettél volna című regény számomra is szomorú jelenettel kezdődik: Commodus tépelődik a jövendőről a nagy előd, Marcus Aurelius ideiglenes sírjánál, Vindobonában, azaz a mai Bécsben. Valóban megindultam ezen írás közben, hiszen immáron négy regényen át követtem a nagy császár életét, igyekeztem a személyiségét analizálni, cselekedeteinek indokot találni, és felépíteni őt, mint hús-vér embert.
Nem Vermeer asszonya
Az 1974-ben született holland író, költő és filozófus (aki volt virágüzleti eladó és go-go girl is!) egy hippipár kalandos életű gyermeke. Akár nevezhetnénk, az egykori kommunák szóhasználatával „virággyermeknek” is. Ilyen, vándorlásokkal jócskán tarkított családi háttérrel törvényszerű, hogy Loontjens hollandul 2014-ben megjelent harmadik regényében nem Jan Vermeer van Delft szelíd, aranyat-gyöngyöt méregető, madonnaarcú állapotos fiatalasszonyainak, s nem is anyáink jóravaló, „enni lehet a háza padlójáról” típusú németalföldi barátnőinek mai utódát teremti meg új könyve főhősében, Maschában.