A váci Duna-parton

Többen tollászkodtak, egy tojó hangosan hápogott, láthatóan nagyon jól érezték magukat. Kicsit távolabb egy magányos kontyos réce úszott, olykor alábukott, majd valamivel távolabb újra felbukkant. Átszíneződő fiatal hím volt, oldala még csak fehérlett. Később kerceréce szállt a víz felett, majd, talán azért, mert észrevette a kontyos récét, leereszkedett. Alig ért vizet, máris alábukott, és ezt még többször megismételte.
A hajókikötő korlátján dankasirályok ültek szorosan egymás mellett, Andris több mint nyolcvanat számolt. Egyikük-másikuk néha felrepült, tett egy kört a víz felett, aztán újra a társai közé ereszkedett. Andris hosszasan távcsövezte őket, és sikerült egy színes gyűrűs példányt találnia. Sajnos a teleszkóp nem volt nála, a számokat nem tudta leolvasni, így a sirály megőrizhette inkognitóját. Ezek a dankák szinte valamennyien észak felől hozzánk érkező vendégek, itt töltik a telet, aztán repülnek vissza fész­ke­lő­hazájuk felé. A mieink a telet Dél-Európában, az olasz lagúnák mentén töltik.
Fiatal bütykös hattyú úszott a part közelében. Még barnásszürke toll-
ruháját viselte, végleges fehér színét csak a vedlésekkel kapja meg. Néhány perc múlva két öreg hófehér hattyú repült előttünk, evezőik, mint mindig, jellegzetesen muzsikáltak. Később egy sárgalábú sirályt figyeltünk. Halat tartott a csőrében, és küszködött, hogy le tudja nyelni.
Andris hegyi billegető hangját hallotta, a madár felettünk repült, de aztán leereszkedett a parti kövek közé. A hegyi billegető a hazai középhegységek patakjai mentén fészkel, állománya az időjárás függvényében változik. Ha sok eső esik, többen költenek, ha száraz az idő, jóval kevesebben. Ősszel északabbról vonulók érkeznek hozzánk, ezek egy része továbbrepül, mások a hazaiakkal együtt nálunk töltik a téli hónapokat. Főleg a folyók mentén láthatók, időnként akár Budapest belterületén is felbukkannak. Láttam már hegyi billegetőt a Szabadság híd alatti részen, a parti kövek között keresgélni. Ez a váci madár is a kövek között mozgott, de, bár Andris folyamatosan mondta, merre jár, nem tudtam felfedezni. Ilyenkor mindig újra rá kell döbbennem arra, hogy a szemeim is nyolcvanhat évesek.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .