2017.04.30.

E heti lapszámunkban „A megújulás reményével” címen interjút olvashatnak Fábry Kornéllal, aki arról számol be, hogy a magyar Egyház készül a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra. Emellett olvashatnak arról, hogy a Hajléktalan Jézus-szobor hazánkba érkezett, megáldásakor Lackfi János felolvasta az erre az alkalomra írt versét, valamint szólunk arról, hogy a Sínai-félszigeten kereszttűzbe került a Szent Katalin-kolostor.

Pelenkaland

Gyereket gondozni-nevelni rendkívül drága mulatság, és ez már a pelenkázástól kezdve így van. Az igényes szülők hétről hétre azzal szembesülnek, hogy ha mindenből jót akarnak adni a gyermekeiknek, az anyagi erejük ehhez nem feltétlenül elegendő. A nagycsaládosok különösen veszélyeztetett csoport ebből a szempontból. A Katolikus Karitász és a Drogerie Markt (DM) közös akciója révén az elmúlt hat évben körülbelül ezerhatszáz család jutott pelenkaadományhoz. Közülük kettőnél jártunk.

Misszió a városban

Sokszor esik szó arról, hogy az egyházi jelenlét hatékonyabb formáit kellene megtalálni a mindennapjainkban, hogy jó lenne, ha a láthatatlan határvonalat, amely „egyháziak” és „világiak”, hívők és nem hívők között húzódik, a legtermészetesebben, a vendégszerető házigazda kedvességével tudnánk átlépni, minden értékünket bőkezű, vendégszerető gazda módjára kínálva fel a világnak. Jelentem: Kecskeméten, a Parázs Pasztorális Központnál már tudják a titkot.

Egy közös jövő felé

Mire nevel a piarista iskola? Hitre, tudásra – fogalmazta meg Kalazanci Szent József. Szép életre, jóra – fűzte hozzá Sík Sándor. Közösség, tudás, jövő – hirdette meg mottóját a 300 éves jubileumát ünneplő budapesti Piarista Gimnázium. Az iskola a rend gazdag hagyományaira visszatekintve fogalmazza meg a jövőre vonatkozó elképzeléseit, melyek között kulcsszerep jut a közösségépítésnek. Diákok és öregdiákok, szerzetes és világi tanárok, családok kapcsolódnak ma a piarista intézményekhez, s a rend tudatosan igyekszik erősíteni összetartozásukat, együttműködésüket. A budapesti iskolában jártunk.

Az üldözöttek papja

Uhl Antal 1902. január 16-án született Mohácson. Iskoláit szülővárosában és Pécsett végezte. 1924. június 22-én szentelte pappá gróf Zichy Gyula püspök. Papi működésének első állomása Bakóca volt. A francia kötődésű Mayláth család kihelyezett káplánjaként tökéletesíthette nyelvtudását. Itt ismerkedett meg a családnál gyakornokoskodó Fekete ­Istvánnal, a későbbi íróval, aki két évet töltött el a birtokon. A nemesi családnál kötött barátságuk életre szóló volt, bár útjaik elváltak, mert Uhl Antalt Hőgyészre, majd Pécsváradra helyezték, Fekete István pedig vezető gazdatiszt lett Ajkán.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.