Szenvedéstörténet a Schatzkammerben

Az utolsó vacsorától Krisztus keresztjéig – A Svájci udvar és közvetlen környéke a bécsi Hofburg ősi magja, de ma már csak a figyelmes, kellőképpen felkészült látogató fedezi fel a hatalmas palotaegyüttes nyugtalan, hullámzó barokk faltengerében fuldokló gótikus, reneszánsz elemeket, amelyek még a lovagkort megélt vár patináját idézik. A Habsburgok egykori kincsesházának ráccsal és vaskos páncélajtóval védett folyosója az említett udvarból – a várkápolna mai bejáratához vezető klasszicista lépcsősor alatt – nyílik.

Az Olvasó írja

Győzött a szolidaritás! – Győzött a szeretet! Mint lelkipásztort nagyon elkeserített, hogy az egészségügy és az oktatás minőségének javítását a betegekkel és a diákokkal akarták – a befizetett magas adókon és járulékokon felül! – megfizettetni.

Álmodik a múlt: Andrásnak lenni

Az egyik délután SMS üzenet érkezett: ebben csak az állt, hogy január 22-én megszületett Koncz András. Ő a harmadik unokánk, akinek születését karácsony környékére vártuk. Ezek szerint ez a nap családi ünnep lesz ettől kezdve. És András napján is fogunk köszönteni.

Nagy idők tanúja

A palota százhuszonöt éves jubileumát a Keresztény Múzeum időszaki kiállítással ünnepli, ennek megnyitóján faggattuk az intézmény igazgatóját, Cséfalvay Pál protonotárius kanonok, vízivárosi plébánost.

„Kemény ember volt…”

A XIX. századi Ratzinger – „Régen szokásommá vált, hogy a népszerűségre vagy a pillanatnyi sikerre való tekintet nélkül mindig azt mondjam, amit igaznak és helyesnek tartok” – így jellemezte magát Georg Ratzinger 1893-ban a Das bayerische Vaterland (A bajor haza) című hazafiasultramontán (hegyeken túli, vagyis Rómához hű) folyóiratban.