Ember a történelemben
Hatvan év távlatai – Lénárd Ödön szemével – Istennel vagy Isten nélkül – alapválasztásunk kérdése ez. S nem egy-egy mondatunk, hanem életünk rá a válasz. Ugyanakkor egy új könyv címe is e négy szó.
Szemlélődés, közösségépítés, engesztelés
A pálos rend hétszáz éve – „Ma is időszerű a remetei hagyományokat is tisztelő szerzetesek közösségi élete, mert nagy jelet mutat fel zavart és széteső korunkban: a magasabb rendű világ, Isten világa felé fordítja tekintetünket.
Liturgia: Adventi örvendezés
Immár a harmadik gyertya gyulladt fel az adventi koszorún, és e komornak tűnő időszak jellegével ellentétben a gyertya színe rózsaszínű. Mit jelent ez a változás, és mi a mondanivalója ezen a vasárnapon és az utána következő napokban?
Az élhetőbb, emberibb városért…
Új templom épülhet Újbudán – Újbuda önkormányzata egy, a Fehérvári út és az Etele út sarkán álló 2743 négyzetméteres telket térítésmentesen kilencvenkilenc évre használatba adott a budapest-lágymányosi Szent Adalbert plébániának, azzal a céllal, hogy a telekre templomot építsen.
Homíliavázlat: Karácsony csodája
Gaudéte, örvendező vasárnap, megsejtet valamit számunkra karácsony öröméből. Vasárnap volt. Autóutam falvakon keresztül vezetett.
Szentírás-magyarázat: A balsors prófétáival szemben… Advent harmadik vasárnapja – Jn 1,6–8;19–28
Napjainkban számos esettanulmány, helyzetelemzés születik. Mondják, ma már nincsenek igazi ünnepeink, a depresszió népbetegséggé vált, sötéten látjuk a jelenünket, még sötétebben a jövőt. 1962. október 11-én, a II. vatikáni zsinat megnyitásakor Boldog XXIII. János pápa beszédében így fogalmazott: vannak, akik szünet nélkül a világban megvalósuló rosszra, bűnre hívják fel a figyelmünket. „Úgy véljük, kötelességünk ellentmondani ezeknek a balsorsot hirdető prófétáknak.”
Az Olvasó írja
Karácsonyesti ének – Még a Patrona Hungariae Gimnáziumba jártam, amikor tanultam egy bájos karácsonyesti éneket. Még énekeltük is, tizennégy éves nagylányok. (Lehet, hogy sokan ismerik, de talán lesznek, akiknek új.)
Könyvespolc: Közelebb a Szentíráshoz – szóról szóra
A keresztények – elvileg bizonyosan – Isten szavaként hallgatják-olvassák az Ó- és az Újszövetséget. Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor persze kicsit sem mindegy, jól értjük-e ezt a szót.