Liturgia: Adventi örvendezés

Túl vagyunk az adventi idő nagyobb részén, amikor a liturgia ünnepléseivel átéltük az emberiség nagy várakozását. Életünkben számtalanszor megtapasztaltuk, mennyire nehéz ilyen körülmények között élni, akárcsak egy rövid ideig is. A kétségekben vergődő ember minden kis fénysugarat rögtön és örömmel felfedez. Újra remény gyullad a lelkében.

A mai szentmise megadja az örvendezés okát: felcsillan egy reménysugár az adventi homályban. Szent Pál szavaival indokolja az öröm okát a mise kezdőéneke: az Úr közel van. A könyörgés pedig Isten elé tárja, hogy népe hűségesen várta és várja a Messiás érkezését, akinek a személyét már gazdagabb színekkel rajzolja meg Izaiás próféta. Az Úr kente fel, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, megerősítse a megtört szívűeket, és szabadulást hirdessen a foglyoknak. A próféta azért különösen is boldog, hogy az üdvösség ruhájába öltöztette őt az Úr, és az igazság köntösét terítette reá.

A szentleckében a kezdőének gondolatai után a kiteljesedés gyümölcseiről, a megszentelésről és a meghívásról hallunk. A Keresztelő pedig nemcsak a hozzá küldötteknek vágja a szemébe, hanem a történelem minden népének harsogja: a pusztában kiáltó hangja vagyok! Saját méltatlanságát pedig azzal fejezi ki, hogy még arra sem méltó, hogy az eljövendő saruszíját megoldja, de hivatását teljesíti.

A szentmise kegyelmi gazdagságát és tanítását az egyház közös imádsága, a zsolozsma teszi teljessé. Ilyenkor, advent idején sok templomban valamelyik imaórát elimádkozzák. Amíg a reggeli dicséret felkészít a misére, az esti dicséret összefogja egész napunkat, kegyelmi, imádságos és áldozatos életünket. Minden nap zsoltáraihoz az adventi antifónák adnak gondolatot. Külön ki kell emelni a két imaóra újszövetségi kantikumát, Zakariás énekét (Áldott az Úr, atyáink Istene) és a Szűzanya hálaénekét (Magasztalja lelkem az Urat). A napi fohászok pedig nem hagyják elfeledni jó szándékú feltételeinket. Ma a liturgikus ünneplés külső körülményei is változnak. Az oltáron virágdíszítés lehetséges, az orgona nemcsak az ének kíséretére szorítkozik, hanem közjátékok is elhangozhatnak. Lehetséges a rózsaszínű miseruha használata. Bár hétfőtől ismét visszazökkenünk az adventi várakozás homályába, de ez már egészen más. Hiszen szerdától egyre gyakrabban megjelenik előttünk a várva várt Messiás személye. Az adventi vecsernyék úgynevezett ó-antifónái – nevüket a kezdő ó hangról-betűről kapták – ünnepi módon beszélnek róla, aki a népek szabadítója, reménysége és üdvözítője. Minden alkalommal elhangzik a nagy felkiáltás: Jöjj! Ne késlekedj! Kapcsold össze régi és új választott népedet! Ez még inkább megadja az adventi örvendezés magyarázatát. Az Úr közeli érkezése miatt át kell éreznünk a Diognétoszhoz írt levél néhány sorát: „Hogy a magunk erejével nem mehetünk be Isten országába, most Isten erejével bejuthatunk oda.” Most ez a legfontosabb célunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.