„Csúcsforgalom van a damaszkuszi úton… – A rendszerváltozás idején amolyan szállóigévé lett Esterházy Péter írónak ez a mondata, amely nyilvánvaló utalás volt Pál apostol megtérésére. Csakhogy közben félreértelmezését is adta az üdvtörténeti eseménynek, hiszen a nyolcvanas- kilencvenes évek fordulóján tömegesen tapasztalható jelenség nem megtérés, hanem politikai köpönyegfordítás volt.
A püspöki konferencia és az ökumenikus tanács közös nyilatkozata – A január 18. és 25. között tartott ökumenikus imahéten a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös nyilatkozatot adott ki, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük.
A szolidaritás, az igazságosság, a bizalom – a remény megalapozói – Világgazdasági válság közepében találjuk magunkat 2009-ben Magyarországon. Túl az amerikai elnökválasztáson, túl a gázválságon. És túl egy IMF-vezető látogatásán.
Urunk bemutatása (Február 2 – Gyetyaszentelő Boldogasszony – Az ünnep eredetét a mise evangéliumában halljuk. Eteria zarándoknő Útinaplójában (390) a jeruzsálemi egyház helyi ünnepének nevezi vízkereszt negyvenedik napját. A keleti liturgia a találkozás ünnepének (hypapanté) nevezi Simeon énekére utalva (Fény a népek világosságára). Alexandriai Szent Cirill (†444) egyik homíliájában írja: „Égő lámpásokkal ünnepeljük a nap misztériumát.”
Strilich Ágnes szociális testvér vallomása – A szerzetesi hivatás az abszolút, személyes értékteljességhez, az Istenhez kapcsol. Képessé tesz arra, hogy emberségemet nőként, s ne „csak” mint egy Jóskának vagy Pistának a társa élhessem meg, hanem mint Jézus Krisztus társa.
„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,26) Jézus valóban kiszakítja az embereket természetes életmódjukból, és mindenekelőtt önmagához akarja kötni őket, hogy megvalósítsa a földön az egyetemes testvériséget.
Nemrégiben eszembe jutott Leonardo Boff egy írása, amely, ha jól emlékszem, A cigarettacsikk szentsége címet viselte. Kicsit erőltetettnek és hatásvadásznak éreztem a párhuzamot, amivel a tárgyak alapvető jelszerűségéről értekezett, és ebből kiindulva érkezett el a szentségekhez. De azóta is foglalkoztat: hogyan is bánunk a hétköznapokban a tárgyakkal, és hogy miféle jelentéseket vesznek fel vagy veszítenek el a különböző tárgyak. Ez az, ami miatt olykor olyan erősen kötődünk tárgyakhoz, vagy könnyedén megválunk tőlük.
„Mi ez? Új tanítás – és milyen hatalmas!" – kiált fel a megdöbbent nép, amikor a mennyei Atya szeretetéről beszélő Jézus kiűzi a tisztátalan lelket egy megszállottból. Jézus szavainak hathatós ereje, hatalma van: nem egy jól elsajátított, megélt és vallott hit hirdetője, mint az írástudók, hanem messze több: Jézusból maga az Isten szól!
