„Azt az utat kell járnod, ahol nem találod magadat, / És amit nem tudsz, az az egyedüli amit tudsz / És ami a tiéd, éppen nem a tiéd / És ahol vagy, éppen ott nem vagy.” A brit költőóriás, T. S. Eliot szavai jutnak eszembe reverendába öltözött fiatalokat látva, akik Krisztus szeretet-kötelékét választották a hivatásrendben, és a nyitott ablak lehetőségét választották, ahonnan messzebb látni, túl vízen, felhőkön, hogy meggyőződjenek, ami több mint a közvetlen környezet, az – bár manapság nem divat –, még többeknek fontos lehet. A fenti paradoxon-sor éppen erre utal, s mindeközben a fehér ruhás Názáreti kristály-kemény szavára: „Aki elveszti életét, megnyeri azt.”