„Szabaddá válni a jóra”

XVI. Benedek a nagyböjtről – A böjttel lemondást gyakorlunk, és szabaddá válunk a jóra – mondta a Szentatya február 21-én, a vasárnapi úrangyala imádság alkalmával a római Szent Péter téren. Fel kell ismernünk, mi az igazán lényeges az ember számára, és aszerint kell élnünk – hangsúlyozta a pápa.

Elválás

I.
Így e némaságban rejtőző magam: egy falevél,
megszabadítva a szél által,
többé nem aggódom a lepergő napok miatt,
hiszen tudom, hogy minden elhull.

Könyvespolcra: Nemes hagyomány, lelki hagyaték

A középkori Japánban szigorúan vett szokás volt, hogy halála előtt minden nemesnek alkotnia kellett egy haikut – vagyis egy háromsoros, tizenhét szótagból álló verset, amelyben szeretteire és az utókorra hagyományozta szellemi végrendeletét. Egy rövid, tömör írásműben összefoglalta és átnyújtotta élettapasztalatát, a felnövekvő nemzedék okulására.

Isten szigetén

Ülök a páholyban, s közben megelevenedik a múlt. A hatvanéves Somogy Táncegyüttes ropja. Egykori és jelenlegi táncosok népesítik be a színpadot, hogy hírvivőként elmondják, eldalolják, eltáncolják: vagyunk, s őrizzük azt az értékekkel telezsúfolt bőségszarut – ahogy a művészeti vezető fogalmaz –, amit egymásra halmoztak az évtizedek.

Mindig eminens volt

Egy régi barát a pápáról – A bajorországi Traunstein városka plébániatemplomában 1951-ben hármas primícia volt. Georg és Joseph Ratzingeré valamint Rupert Bergeré, aki ma is nyugdíjas professzorként ott él a főtértől nem messze lévő kis házában.

Ágh Istváné a Balassi-kard

Az egyik legtekintélyesebb magyar költői díjat, a Balassi-kardot idén is hagyományosan Bálint napján, február 14-én adták át Budapesten, a Gellért Szállóban rendezett ünnepség keretében. Minden évben egy magyar és egy külföldi – idegen anyanyelvű – költő részesül az elismerésben.

Lebetonozott ég alatt

A 41. Magyar Filmszemléről – Évente találkozik a „filmes szakma”, ahogyan többek között az orvosok, a tanárok, a mangalicatenyésztők, a fodrászok, a fizikusok is évente összejönnek aktuális eredményeik számbavételére.

Isten kézen fogva vezetett…

Horváth Franciska Desidéria nővér – Gyermekkoromban Mezőszemerén éltünk, szüleim szegény emberek voltak. Édesapám nem tért haza az első világháborúból, így édesanyám egyedül nevelt föl bátyámmal együtt. Egyszer, amikor még iskolás voltam, ferences nővérek jöttek hozzánk koldulni.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.