Ha elbújik a szeretet…

A szentmisét abban az 1731-ben felépült istenházában tartották, amelynek helyén már a török hódoltság előtt is messze földön híres, a Boldogasszony tiszteletére épült templom állott. Zarándokok sokasága sereglett a városba: térdre borultak a csodatévő kegykép előtt, gondjaik enyhítését, gyógyulást kértek Máriától, és vezekeltek bűneik miatt. – A török elleni harcokban elpusztult városban 1688-ban jelentek meg először Mária szolgái, a szerviták, hogy hivatásukhoz híven a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét hirdetve hitet, erőt, bizalmat öntsenek a háborúskodásban elgyötört nép lelkébe. Karizmájukra, hogy Mária példáját követve szolgálják Istent és az embereket, akkor is és azóta is nélkülözhetetlen szüksége van az emberiségnek – hangsúlyozta szentbeszédében Balogh Gyula, az egri szeminárium rektora. – Megújult, imádságos lélekkel, Isten Igéjével felvértezve, evangéliumi hűséggel, irgalmasságot gyakorolva kell közeledni embertársainkhoz. A szervita rend hét alapítóját is a bensőséges lelkiség, őszinte emberi barátság, a Szűzanya iránti tisztelet és ragaszkodás vezérelte, amikor a XIII. századi Firenzében elhatározták, hogy testvéri közösségben, imádságban és szolgálatban élik le életüket. A város polgáraiként Krisztus-hívő keresztények voltak, akik Szűz Máriát szolgálták, hogy tőle oltalmat és közbenjárást nyerjenek. A közülük legtovább élő, száztíz éves korában elhunyt Szent Eleket az egyszerűség, a mértékletes élet, a kétkezi munka szeretete, a szerzetestársak iránti figyelmesség, s nem utolsósorban a Krisztussal való élő és meghatározó kapcsolat jellemezte. Lelkiségét a közösség tagjai az évszázadok során is megőrizték, arra törekedve, hogy a szenvedőknek vigaszt és megértést nyújtsanak. A magyar szervita család a XVII. század végétől az 1950-es feloszlatásig folyamatosan ellátta a hívek lelkigondozását. Jelenleg Budapesten – Kelenvölgyben és Rákosszentmihályon –, valamint Győrben és Mezőkeresztesen szolgálnak hazánkban szervita nővérek, ahol leánykollégiumot, illetve gyermekotthont tartanak fenn. A szervita lelkiséget követőkhöz tartoznak a világi rend tagjai is, akik a társadalom különböző területein képviselik az alapító atyák hivatását a Krisztus-követésben, a tanúságtevésben és a szeretet gyakorlásában. Az egri közösség megalakulásának centenáriumi évfordulóján részt vettek a budapesti, a győri, a székesfehérvári, a mezőkövesdi, az ózdi és a makói testvériség képviselői is. A szentmise után koszorút helyeztek el az utolsó magyar szervita szerzetes, Póka János Elek atya nyughelyénél az altemplomban. Gyertyát gyújtottak és imát mondtak új szerzetesi hivatásokért. Mint a 2008-ban megalakult Nemzeti Tanács elöljárója, Farkas Sándorné elmondta, nagyobbrészt nyugdíjas tagjaik a beteglátogatástól a lelkigondozáson át a szociális segítségig mintegy harmincféle szolgálatot látnak el a rászorulók körében. Megszólítják az elesetteket, tapintatosan felajánlják szolgálatukat, mert nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre. Új tagjaik egyéves képzés után, a Fájdalmas Szűzanya szeptemberi ünnepnapján tesznek egész életre szóló egyszeri ígéretet, hogy a jövőben a világi rend regulájának megfelelően szolgálják Krisztust és az embereket. A szeretetet mindenki szívébe belecsepegteti a Jóisten – mondja Rózsika néni. – Van, aki elrejti ezt a szeretetet, amit a lelke mélyén szeretne kibontakoztatni. A szervita világi rendben mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy e rejtőzködő szeretetet embertársai javára megélje, napvilágra hozza. Mint ahogy napvilágra hozta Víg Bálint Györgyné is, aki életútjának sokadik állomásán jelenleg egy határ menti kis faluban, Tótszerdahelyen neveli négy, cigány származású, volt állami gondozott fogadott gyermekét. Egy dallam kísérte végig életét, amelynek szövege csak évek múltán született meg benne. Közben megtanulta, hogyan kell úgy hinni Istenben, hogy e hit segítségével már soha senki ne tudja megtéveszteni őt. S a gitár akkordjainak kíséretével megszólal a tanúságtétel… „Áldj meg Uram, magaddal, /Áldd meg magadat velem… /A reggeli virradatban, /Az esti balsorsban, /Ha fényes az élet, / Ha rossz útra térek… / Amíg élek, légy mellettem / Nemcsak magam vigaszára, / Hanem mások támaszára…” Az ünneplő magyar szervita családot levélben köszöntötte P. Hubert M. Moons, a szervita rend legfőbb elöljárója, és P. Roch Boulanger, aki nyolc évig volt az egri rendház perjele és az egri világi rend asszisztense.