Szárnyaltam, tettem a dolgomat
Frajka Félix ferences nyolcvanéves – „Földet néktek annyit nem tudunk adni, amiből megélhetnétek, de kitaníttatunk benneteket, és az segít majd megélni” – ezzel bocsátotta útjára a nyolc gyermeket a vasutas apa és felesége. Amikor Frajka János P. Félix ferences szerzetes fölidézi ezt a Tövis utcai kolostorban, tekintete mélyén látom, Boldogházán jár, a Jászberényhez közeli kicsiny település vasúti házában. Itt dolgozott a MÁV-alkalmazott édesapa, aki mellette vándorméhészettel foglalkozott és ezermesterkedett. Nyugdíjba vonulása után maga művelte meg a földjét, míg be nem kényszerítették a téeszbe.