Húsz éve történt: Főpásztoraink a vasárnap védelmében

A rendszerváltoztatás küszöbén, 1990. március 11-én még érvényesült az évtizedes szokás. Akkor azonban már felemelhette szavát a püspöki konferencia. Március 13-i keltezéssel tiltakozott a kormánynál a vasárnapok alkalmankénti munkanappá tétele ellen. „A magyar lakosság döntő többsége a katolikus egyházhoz tartozik. Az ilyen intézkedés a vallási kötelezettséget figyelmen kívül hagyja, és oly módon korlátozza, amelyre Európa demokratikus országaiban nem lehet példát találni. Híveink nevében is kifejezésre juttatjuk elvárásunkat és reményünket, hogy ez a jövőben nem fordul elő.” Azóta más veszélyek fenyegetik a vasárnapot: a boltok vasárnapi nyitva tartása, a vasárnapi munkaszünet rendezetlensége. Pedig hazánkban már 1884-ben országos törvény szabályozta és kötelezte a munkaadókat, hogy munkásaikat engedjék el istentiszteletre. Az 1891. évi XIII. törvénycikk pedig elrendelte a vasárnapi munkaszünetet. 1928-ban mégis lazult a fegyelem. Budapesten 9-ig, vidéken 10-ig nyitva tartottak az élelmiszerüzletek. A képviselőházban kellett foglalkozni a kérdéssel, miután országszerte gyűléseken követelték a teljes munkaszünetet. „Budapest székesfőváros közgazdasági bizottsága 1928. június 16-án egyhangúlag hozzájárult a vasárnapi munkaszünethez, mégsem történt ez ügyben semmi. Pécsett megvan a teljes vasárnapi munkaszünet. Székesfehérváron a polgármester a teljes vasárnapi munkaszünet érdekében a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztést intézett.” II. János Pál pápa 1998-ban Dies Domini (Az Úr napja) kezdetű apostoli levelében a vasárnap megszentelésének szempontjai mellett a polgári törvényhozás kötelességére is felhívta a figyelmet. A püspöki konferencia Justitia et Pax bizottsága alapos állásfoglalást tett közzé a kérdésben. A Kereszténydemokrata Néppárt 2008-ban indította meg kampányát. A tavaly indult, szakszervezeti kezdeményezésű Szabad vasárnap mozgalomban pártok, civil mozgalmak és egyházak vesznek részt. Személyes példánk, magatartásunk is szükséges azonban ahhoz, hogy az Úr napjának istentisztelettel és családi programokkal, pihenéssel történő megszentelését előmozdítsuk. Ez a pihenés testi-lelki egészségünket szolgálja.