A görög katolikus ifjúsági találkozóról – Kell egy szó, egy jel, egy hívás, mely elszólít a számítógép mellől. Kell egy szó, egy jel, mely elszólít a hétköznapok taposómalmából. Kell egy szó, egy jel, egy hívás, mely szólít a valódi közösség felé, kell egy szó, egy hang, egy jel, mely szólít, hív az Isten felé. Ezt tudjuk, érezzük mindannyian, akik szívügyünknek érezzük az evangélium örömhírének átadását a fiataloknak. Ezért mondtuk ki az egyetlen lehetőséget: mozdulj! Mert ha valaki az első lépést megteszi, akkor Krisztus örömhíre könnyebben eljut hozzá. Az első lépést idén Ófehértón tehették meg a fiatalok.

Chanel Szent Péter áldozópap és vértanú (Április 28.) – Franciaországban született 1803-ban. Jean-Claude Colin, ez a buzgó pap az ország lelki sivárságból való felemelkedéséért 1816-ban egy nővérkongregációt, 1824-ben pedig papi kongregációt hozott létre. Ennek lett a tagja pappá szentelése után néhány évvel Chanel Péter, majd Óceániába ment missziós munkára. Nagyon nehéz körülmények között dolgozott, és másfél évi tevékenységéről így számolt be: „Húsz keresztelés – négy felnőtt, a többi gyermek, és mindegyik közvetlen a halála előtt – , ez az egész aratás, amit tizennyolc hónap után felmutathatok.” Futuna szigetén a hit iránti gyűlöletből gyilkolták meg 1841-ben. 1954-ben XII. Piusz pápa iktatta a szentek sorába.

Április 23-án, Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén (az esztergom-budapesti főegyházmegye főünnepén) a védőszent miséjét mondjuk és zsolozsmáját imádkozzuk. A mise három könyörgése nem sok sajátosságot tartalmaz: kéri Istentől, hogy szent vértanúját kövessük, és érdeméből részesüljünk. A trienti zsinat reformja előtt több saját szövege is volt a szentnek. Volt például szekvenciája is, amely részletesebben bemutatta őt, ez ma a laudesben található, himnuszként.

Húsvét negyedik vasárnapján anyaszentegyházunk mindig a Jó Pásztorról szóló evangéliumot tárja elénk. A húsvéti idő az öröm ideje: Krisztus feltámadásának örömhíre hatja át ezt az ötven napot. A húsvéti idő vasárnapjain olvassuk, hogy Jézus még vissza-visszatér tanítványaihoz, mert hitükben meg akarja erősíteni őket. Oktatásuk még nem fejeződött be, hiszen most kell igazán megtanulniuk természetfeletti dimenzióban szemlélni mindazt, amire a Mester őket tanította. Küldetésük sem ugyanaz lesz, mint Jézus földi életében, hanem az is új lendületet kap majd a Szentlélek eljövetelével. Az apostolok maguk is „pásztorok”, de egyben „juhok” is, akikért a Jó Pásztor életét adta. Ezért illik bele a húsvéti olvasmányok sorába ez az evangélium.

Húsvét negyedik vasárnapján az evangéliumot Szent János könyvéből vesszük. A magyar misekönyv így vezeti be a perikópát: „Abban az időben Jézus azt mondta tanítványainak…” A szövegkörnyezetből azonban világosan látszik, hogy Jézus itt nem a tanítványaihoz, hanem inkább az ellenfeleihez intézi szavait. Az evangéliumi szakaszt ez a mondat előzi meg: „Nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók” (Jn 10,26).