A valódi közösség felé

Még fújt a szél, esőfelhők riogattak minket, de gyűltek a fiatalok, kétszázötven fölött regisztráltak. Hála Istennek és a lelkes paptestvéreknek, akik erőt és energiát nem sajnálva hozták a fiatalokat. Mozdulj! De ehhez tudnod kell, hogy ki vagy. Kiss László (Lets’go) atya önismereti gondolatébresztése hihetetlen erőt és lelkületet eredményezett. Megnyugodva láttuk, csodálatosak a fiatalok, az esperesi kerületek szerinti csoportbeosztás nem pusztán a versenynek, hanem az ismerkedésnek is az alapja. Jöhet a főzés, a csapatok maguk készítik az ebédjüket. Mindenki a maga tehetsége szerint: ha az édesanyák látnák, hogy a gyerekük milyen ügyesen pucolja a krumplit, vágja a fát, büszkék lennének. S a legjobb, hogy erőltetés nélkül indul a beszélgetés, az ismerkedés, a csapatépítés. Délután Kocsis Péter Fülöp püspök is velünk volt. A jó pásztor élre állt, s vezette zarándok népét Máriapócsra, s a vecsernye imádkozásával a szentháromságos közösségbe. Az Istenszülő köszöntése és a vacsora után a helyes irányba terelt minket a kispapok színdarabja. A végére tudjuk, a helyes út – még ha nehéz is felismerni, még ha nehéz is beismerni – az Atya felé vezet. S aki még bírta, az a Nyírség táncegyüttes táncosai vezetésével táncházban vehetett részt. Mely után lecsendesedve – vagy éppen lelkileg felerősödve – A kathisztosz-himnusszal köszöntjük az Istenszülőt. Másnap szinte mindenki együtt imádkozza az utrenyét. Majd a reggeli után Deák Csaba atya „mozdít” Isten felé. Bár úgy tűnik, nehezebb „felfelé”, de megéri, illetve csak így éri meg mozdulni. A liturgián Seszták István pasztorális helynök beszédéből érezzük, nekünk kell kenethozó asszonyokká válni, s vinni társaink felé az örömhírt: feltámadt Krisztus – s minden értelmet nyer. A találkozón barátokat, lendületet, lelkesedést, isten- és egyházélményt kaptunk, mely kötelez minket, hogy mozduljunk, mozduljunk tovább, a boldogabb, teljesebb élet felé.