Homíliavázlat: Kövessük lépteit

Jézus egy nagyon is közérthető, természeti képpel világítja meg az egyházhoz fűződő kapcsolatát: az egyház feje a Jó Pásztor, a misztikus Test tagjai pedig a juhok. Ez a kép azonban nem sugall alávetettséget, megalázó alárendeltséget. Bizalmi kapcsolatot ír le Jézus: a juhok hallgatnak szavára, és a kölcsönös ismeret kölcsönös szeretetben teljesedik ki. Ha ez a szeretetkapcsolat nem élteti az egyház tagjait, ha elszakadnak a kegyelem vérkeringésétől, akkor küldetésük nem is lesz gyümölcsöző. Sőt, maguk is meghasonlottá válnak. Jézus ezzel a szeretetkapcsolattal alapozza meg az egyház tagjainak életét és küldetését. Jézus határozottan kimondja, hogy az ő juhai hallgatnak szavára. Itt azonban talán meg is kell állnunk, hogy elgondolkozzunk: valóban hallgatunk mindig az ő szavára? Mert bizony el-eltévelyedünk, s aztán fájdalmasan hívjuk a Jó Pásztort, hogy húzzon ki minket a tövisekkel teli bozótból, és orvosolja sebeinket. Számíthatunk rá, de vajon ő is számíthat ránk? A Jó Pásztor még tovább megy: nemcsak legelteti juhait, nemcsak vigyáz rájuk, hanem örök életet is ad nekik. Erre akármilyen pásztor nem képes, csak ő. S hogyan részesíti övéit az örök életben? Úgy, hogy ő maga adott életet: a saját életét a mi örök életünkért, üdvösségünkért. Tekintsünk Jó Pásztorunkra, hallgassuk mindig szívesen hangját, tanítását, és kövessük lépteit, hogy örök életünk legyen!