Tömegével olvashatni cikkeket, tanulmányokat, amelyek azt bizonyítanák, hogy az ember levetette béklyóit, immár nincs szüksége azokra a korlátokra, amelyeket vallása állít elé. S nincs szüksége a hitre sem, a tudomány új és új eredményei boldoggá tehetik, válaszolnak a nyitott kérdésekre, és kitágítják a világot, megvilágítják az ismeretlent.
Halála harmincadik évfordulóján – Úgy áll előttem, ahogyan utolsó látogatásakor, szerkesztőségünkben. Nyílik az ajtó, mosolygós arccal arra kér, engedjem meg, hogy telefonáljon a menyének. Röstelltem: Bálint Sándor kér tőlem engedélyt?
Szent I. János pápa és vértanú (Május 18.) – Mindössze három évig, 523-tól 526-ig volt az egyház legfőbb pásztora. Nagyon nehéz politikai és vallási problémák terhelték ezt a három esztendőt: Bizánc és Róma ellentéte, valamint az ariánusokkal való küzdelmek, amelyeket csak Nagy Szent Gergely pápa (590-604) tudott megoldani a század végén. Bizánci utazásából hazafelé indulva Ravennában fogságba vetették, és a börtönben halt meg. Ezért is tekintjük vértanúnak.
A keleti és a nyugati egyház egyaránt egy-egy hónapot szentel a Boldogságos Szűznek. (A keleti egyház ünneplése augusztus hónaphoz, a Boldogságos Szűz mennybeviteléhez kötődött.) A nyugati egyház ünneplésének gyökerei visszanyúlnak az európai országok hagyományaihoz és szokásaihoz.
Több mint kétszázezren gyűltek össze május 16-án a Szent Péter téren, hogy kifejezzék a Szentatya iránti szolidaritásukat. A tér megtelt a hívekkel, akik között több politikus, így Róma polgármestere is megjelent. A transzparenseken a „Szentatya, nem vagy egyedül” és „Együtt a pápával” feliratokat lehetett olvasni.
Húsvét negyvenedik napján ünnepeltük/ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. Utána a várakozás izgalma következik: az apostolok várnak a megígért Lélekre, talán még bizonytalansággal a szívükben. Mi már tudjuk, mit tesz majd az ötvenedik napon a „gyenge félőkkel” a Szentlélek. Az egyház is nagy várakozással van ebben a kilenc napban, a Szentlélek kilencedében.
Az Atya a maga dicsőségébe emeli Jézust. És az ő kitáruló és áldó karja hív és vonz: „Ha fölemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Itt a fölemeltetés kettős egy értelemben hangzik el. Jelenti a megdicsőíttetést, a felmagasztaltatást.
A moszuli érsek az iraki keresztényekről – Kilátástalannak tartja az Irakban élő Krisztus-hívők helyzetét Emil Shimoun Nona káld érsek. Véleménye szerint a nemzetközi beavatkozás csak bonyolítaná a jelenlegi állapotokat. „Úgy élünk itt, mint a fogvatartottak” – nyilatkozta az Il Giornale című olasz napilapnak adott interjúban Emil Shimoun Nona. A keresztények Irakban már csak a legnagyobb óvatossággal merészkedhetnek ki a közterületekre. A támadások kockázatának csökkentése érdekében gyakorta más útvonalat és járművet kell választaniuk; továbbá a legkisebb feltűnést is el kell kerülniük – tette hozzá a káld főpásztor.