Gyermekkorom tündérkertjéből legszívesebben a lovát sarkantyúzó királyra emlékszem, aki az Ágasról, a Mátrából ugratott egyenesen a Szentkút sziklái közé, hogy katonái szomját csillapítsa. Persze van több más Szent László-legenda, amit a tudomány ma is vizsgálgat.
Horváth József aranymisés a hivatásról ‒ 1960-ban szenteltek pappá a szombathelyi székesegyházban; éppen ötven esztendővel ezelőtt. A múlt vasárnapi aranymisém alkalmat adott arra, hogy végignézzek eddigi papi életemen, újra és újra átgondoljam, mi volt helyes, s mi helytelen, mikor éltem át a lelki fejlődés időszakát, s mikor következett megtorpanás.
Evangéliumi perikópánk két egységre bomlik: az elsőben a szamaritánusok falujából kiutasított Jakab és János dühükben égből jövő villámmal akarják elpusztítani a helybelieket, míg a másodikban három ember vállalkozna Jézus követésére, s mindhárman sajátos útmutatást kapnak, hogy miképp tehetik ezt meg.
Kopognak emlékezetemben a számok, mint a fémtetőn a szinte szőlőszemnyi esőcseppek, ahová hirtelen behúzódunk az árvíz sújtotta vidéken, Szendrőlád és Felsőzsolca között. A május közepe óta tartó esőzések és árvizek mintegy kilencmilliárdos kárt okoztak a magyarországi épületekben – a mostanáig elvégzett felmérések alapján.
Nem érc voltál, hanem légi tünemény.
Úgy remegtél, mint álomnál szebb remény,
lebegve, mintha összhangod csokorba
angyalok szőtték volna, égi karban.
Fényes délben
egy villanykörte ragyogja be
a kiállítás képeit.
a kávéházban hőség
a gyertyalángok
vadul ölelkeznek
a huzattal
a tortákon cukormáz
akár a téli kerten
Chopin levelében
melyben megrendelt
egy ruhát
Az ikon előtt száját festő nő
szebbnek akar látszani,
vonzóbbnak tűnni a szentnél,
szemébe ötleni az imádottnak,