A világegyház szolgálatában

 

Legutóbb mi volt az a munka, amelyet az istentiszteleti kongregáció számára végzett?

– Szövegtervezetek tanulmányozása, véleményformálás róluk. Ezeket a kongregáció tagjai általában előzetesen meg szokták kapni, és utána írásbeli véleményükkel együtt mennek Rómába, hogy ott részt vegyenek a kérdés megvitatásában.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció milyen helyet foglal el a Szentszék körüli kongregációk sorában? Van rangsor az egyes dikasztériumok között?

– Nincs. Jelen pillanatban még a Hittani Kongregáció sem viseli hajdani jelzőjét, hogy Legfőbb Kongregáció – Suprema Congregatione. Mindegyik kongregációnak megvan az illetékességi köre, az egyes kongregációk közötti kapcsolatot pedig az államtitkárság koordinálja. Szentatyánkról tudjuk, hogy nagyon szívén viseli a liturgia kérdését, így biztos, hogy az istentiszteleti kongregáció munkája is az egyházi élet igen lényeges szektorára vonatkozik. Lex orandi, lex credendi – amit a liturgia során az egyház nevében imádkozunk, az biztos, hogy a hitünket is kifejezi, illetve nevel bennünket a hitben. Amit közösen éneklünk, amit mindennap hallunk, az mindenképpen a hitünk részévé válik.

Bíboros úr tagja még négy másik szentszéki szervezetnek, az Apostoli Szignatúrának, a Kultúra Pápai Tanácsának, a Pápai Törvénymagyarázó Tanácsnak és a Katolikus Nevelési Kongregációnak is. Mindezekben dolgozva bizonyára nagyobb rálátása van a világegyház helyzetére.

– Ez óhatatlan, hiszen olyan ügyek kerülnek elő, amelyek a világegyház egészét vagy egy-egy meghatározott régióját érintik. Azt hiszem, minden bíboros sorsa az, hogy több vagy kevesebb dikasztériumban részt vegyen, ezzel is hozzájárulva a Szentszék közös munkájához.