Vatikán
A kínai püspökszentelésről
XVI. Benedek „mély sajnálattal” vette tudomásul a hírt, hogy november 20-án Hebei tartományban püspökké szentelték Joseph Guo Jincait. Ez a püspökszentelés, amelyre pápai megbízás nélkül került sor, fájdalmas sebet üt az egyházi szeretetközösségen, és súlyosan megsérti a katolikus egyházfegyelmet ‒ olvassuk a november 24-én közzétett szentszéki jegyzékben. Mint ismeretes, az elmúlt napokban több püspököt kényszerítettek arra, hogy püspökszentelési szertartáson vegyenek részt, illetve hogy püspököket szenteljenek. Ez a kínai kormányhatóságok és biztonsági szervek által gyakorolt nyomás és szabadságkorlátozás súlyosan megsérti a vallás- és lelkiismereti szabadságot. A Szentszék ezért fenntartja magának a lehetőséget, hogy elmélyülten tanulmányozza és értékelje a történteket, többek között az érvényesség, valamint az érintett püspökök kánonjogi helyzetét illetően. Ami történt, mindenképpen fájdalmas Guo Jincai atya számára, aki püspökké szentelése következtében rendkívül súlyos helyzetbe került kánonjogi szempontból mind a helyi, mind az egyetemes egyházban. Súlyos büntetésnek tette ki magát az egyházi törvénykönyv 1382. kánonja szerint (ez kimondja, hogy az a püspök, aki pápai megbízás nélkül szentel valakit püspökké, valamint aki tőle a szentelést kapja, önmagától beálló kiközösítésbe esik).
Hírek
Püspökkari ülés
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia november 30. és december 2. között tartotta téli ülését.
Ünnep az Örök Városban
A Pápai Magyar Intézet hetvenéves
A Pápai Magyar Intézet (PMI) elődje, a Papi Osztály magyar papok római továbbképzésére jött létre. A harmincas évek végére önálló lett, így 1940. július 16-án, Serédi Jusztinián bíboros közbenjárására elnyerte a pápai címet. 1945-ig hatvanegy növendéke volt. A háború után 1948-ban érkezhettek utoljára növendékek Magyarországról. A kommunista rendszer hazai hatalomra jutását követően külföldön tanuló, a határzár után Nyugaton maradt magyar papok tanulhattak falai közt. 1945 és 1964 között negyvenhárom növendék képezte magát az intézetben, és itt volt a római magyar lelkészség irodája is.
Elvek és értékek
Erdő Péter bíboros, prímás a konzisztóriumról
XVI. Benedek pápasága óta a november 20-ára összehívott konzisztórium a harmadik. A szentatya a konzisztóriumon huszonnégy új bíborost kreált, ezzel a Bíborosi Kollégium tagjainak száma kétszázháromra emelkedett, amelyből százhuszonegy pápaválasztó és nyolcvankettő nem választó bíboros. A szentatya az előző napon részt vett a Bíborosi Kollégium számára szervezett elmélkedési és imanapon. Hazánkat Erdő Péter és Paskai László bíboros képviselte a konzisztórium ülésén.
Erdő Péter bíboros elmondta: a konzisztórium, a bíborosok tanácsa nem döntéshozó testület, hanem azon intézményes formák egyike, amelyekben a bíborosok testülete a római pápát az egész egyház kormányzásában támogatja. A generális konzisztórium feladata az új pápa megválasztása.
Borbála(ág) a XXI. században
Ha jelképekről beszélünk vagy írunk, egy-egy eszméről elmélkedünk. Az embert vizsgáljuk s a láthatatlan valóságot láthatóvá tévő formákat. Valójában a teológiai szépség fontos kifejezőeszközét leljük meg, amely a Teremtő ajándéka. Méltán állapítja meg Dávid Katalin művészettörténész, hogy az a történelmi folyamat, amelyben elvesznek a jelképek, botrányokhoz vezet; a XX. század ezt világosan megmutatja. „A szakralitás az ember eredendő összetevőjének a része – írja –, csonka életet él, ha nem töltheti fel vele szellemi, lelki, testi életét, vagyis ha emberi méltóságát nem táplálja a szakralitás,” amelynek elemi része a szimbólum. „Az üdvtörténetnek nincs olyan mozzanata, amelynek jelentését ne közvetítené valamelyik jelkép.” Szentek életét olvasva sem szabad erről megfeledkezni. Tudni kell, hogy valamennyi jelképnek messzi múltba nyúló története van, útjelzők a lélek világához. „Ősi létezők, mint a gondolkodás, érzés, vagy bármi, ami emberségünk kritériuma.” Példa erre a messzi múltból Szent Borbála is – jelképeivel, legendáival. Ez utóbbiakról Erdő Péter bíboros mondta: „Nem riportok vagy helyszíni közvetítések, hanem inkább drámai helyzet emlékei. Olyan helyzetekéi, amelyekben a keresztény hit üzenetét ismeri fel élete számára.”