Borbála(ág) a XXI. században
Ha jelképekről beszélünk vagy írunk, egy-egy eszméről elmélkedünk. Az embert vizsgáljuk s a láthatatlan valóságot láthatóvá tévő formákat. Valójában a teológiai szépség fontos kifejezőeszközét leljük meg, amely a Teremtő ajándéka. Méltán állapítja meg Dávid Katalin művészettörténész, hogy az a történelmi folyamat, amelyben elvesznek a jelképek, botrányokhoz vezet; a XX. század ezt világosan megmutatja. „A szakralitás az ember eredendő összetevőjének a része – írja –, csonka életet él, ha nem töltheti fel vele szellemi, lelki, testi életét, vagyis ha emberi méltóságát nem táplálja a szakralitás,” amelynek elemi része a szimbólum. „Az üdvtörténetnek nincs olyan mozzanata, amelynek jelentését ne közvetítené valamelyik jelkép.” Szentek életét olvasva sem szabad erről megfeledkezni. Tudni kell, hogy valamennyi jelképnek messzi múltba nyúló története van, útjelzők a lélek világához. „Ősi létezők, mint a gondolkodás, érzés, vagy bármi, ami emberségünk kritériuma.” Példa erre a messzi múltból Szent Borbála is – jelképeivel, legendáival. Ez utóbbiakról Erdő Péter bíboros mondta: „Nem riportok vagy helyszíni közvetítések, hanem inkább drámai helyzet emlékei. Olyan helyzetekéi, amelyekben a keresztény hit üzenetét ismeri fel élete számára.”
A tanács november 10-13-i plenáris ülése pápai fogadással ért véget. A Kommunikáció kultúrája és új nyelvezetek címmel megtartott összejövetel alkalmat adott az egyház küldetését jelentősen érintő téma további elmélyítésére. „Az egyház keresse az új nyelvi kifejezésmódok adta lehetőségeket a hit átadása érdekében”– mondta a pápa.
A Hittel a Nemzetért Alapítvány, a Kovász Egyesület október 30-án Mindszenty József bíboros kiszabadulásának és a rákosszentmihályi plébániatemplom előtti Mindszenty-szobor felszentelésének évfordulója alkalmából tudományos konferenciát szervezett.