Egynyári virágok nevelése
Mindössze pár száz forintért annyiféle virágmagot vásárolhatunk, amennyivel egy egész udvart virágtengerré tudunk varázsolni. A varázslathoz szükséges kellékek adottak. Mert mi kell egy magnak, hogy növény cseperedjék belőle? Föld, fény, meleg és nedvesség.
Magvetési egyszeregy
Kezdjük az első tényezővel, a földdel! Az ideális vetőföld általános virágföld és szemcsés, folyami homok fele-fele arányú keverékéből áll. A homokra azért van szükség, mert lazítja a földet. Ilyenkor, április elején már elegendő az a fénymennyiség, amire a kikelt palántának szüksége van. A meleget a lakásunk szolgáltatja, a palántanevelés helyszíne ugyanis az ablakpárkányunk. Itt csupán arra kell ügyelni, hogy közvetlen napsütés ne érje a vetést. A nedvesség a palántanevelés során az egyik leglényegesebb tényező: a csírázás során a földnek mindig nyirkosnak kell lennie, mert ha egyszer kiszáradt, a zsenge gyököcskék elfonynyadnak, még mielőtt kibújnának a földből. A kiszáradás veszélyét csökkenteni lehet azzal, ha üveglappal vagy átlátszó fóliával borítjuk be a vetőedényt.
Nosferatuk, különböző mániákkal tevékenykedő Frankensteinek, ördögfiókák, démonok, gólemek és egyéb lények. Lehet, hogy nem valós lények, lehet, hogy csak fogalmi létük van, de ettől még léteznek. Lehet, hogy nincs kentaur, de ha a fejemben van egy olyan lénynek a képe, amelynek a felsőteste egy férfié, az alsó pedig egy lóé, akkor a fejemben lévő kép valóságosan, igaz, csak fogalmi valósággal, de jelen van bennem. A képzelet és a valóság területei a fejünkben, a szívünkben, a vágyainkban, az emlékezetünkben át- és átjárják egymást. A filmtechnika fejlődésével ezeket a fejünkben, szívünkben, álmainkban lévő lényeket vászonra hozzuk – a digitális lehetőségek gyakorlatilag bármilyen és bármire képes lényt valóságossá tudnak tenni. Az 1960-as években aztán el is indult a nagy ördögűzési láz, és nagyjából a vietnami háború végére minden pokoli lénynek helye lett az amerikai filmmitológiában. A Rosemary gyermeke, az Ördögűző- és az Ómensorozat, a különböző láncfűrészesek és egyéb megszállottak kedvelt bentlakói lettek a filmfogyasztók házi rettegéstereinek. Ha most pusztán az ördögűzés szertartását nézzük, a katolikus egyház az újszövetségi szövegektől a szerzetesség történetén keresztül mind a mai napig „bensőséges” és tudatos viszonyt ápol a viszályt okozó lénnyel, akit ezért aztán igyekszik is világunkból kiűzni. Az ördög a zsidó-kereszténység, a zsidó-keresztény ember egyik legnagyobb viszályt hozó ellensége: „a világban ható gonosz hatalomnak mitologikus megszemélyesítője” (Karl Rahner), benne sok zsidó, keresztény és nem keresztény ördögtani elem keveredik. Mindenesetre itt él közöttünk, bennünk – léte természetes feltételezés és/vagy tény, még akkor is, ha felfogni sem teológiailag, sem pszichológiailag, sem egyébként nemigen tudjuk. Véges lény, mint mi, ezért talán nincs különösebb baj vele – persze, csak akkor, ha komolyan odafigyelünk rá.
A Londonban, 1932-ben született amerikai színésznő azok közé tartozott, akikre tökéletesen illett a hollywoodi díva fogalma. Szép, tehetséges lányként korán felfedezte a filmszakma, és mindent megkapott, amit Hollywood megadhatott. Jó szerepek, látványos filmek, Oscar-díjak, lovagi rang és viharos magánélet szegélyezték pályáját. Ismerte a ragyogást, de megjárta a mellőzöttség, a sikertelenség és az alkoholizmus útvesztőit is. A világ legszebb asszonyának nevezték. Nyolcszor kötött házasságot. Kétszer a pályatárs Richard Burtonnel. Magánéletéről évtizedeken át cikkezett a pletykasajtó. Egy ízben a magyar újságíróknak is adott munkát. Burton 1972-ben nálunk forgatott, és vele jött Taylor is, aki nálunk ünnepelte negyvenedik születésnapját. Vagyonát szívesen áldozta jótékony célokra. II. Erzsébet brit királynő 1999-ben adományozott neki lovagi címet.